A fent idézett szöveg folytatásaként – mely azt mondja, hogy Krisztus, az Ige Isten – azt olvassuk, hogy “minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Ján 1:3). Semmilyen magyarázat nem teheti világosabbá ezt a szöveget annál, mint amilyen világos. Ezért térjünk a Zsid 1:1-4. versére: “…ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindenek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségesnek jobbjára a magasságban, annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál”. Még ennél is hangsúlyosabbak Pál szavai a Kolosséi levélben. Miközben arról ír, hogy Krisztusban nyertük el a megváltás ajándékát, kijelenti: “aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; mert őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek őáltala és őreá nézve teremttettek” (Kol 1:15-17).

Gondosan kell tanulmányozni ezt a csodálatos szöveget, és gyakran kell elmélkedni róla. Azt mondja el, hogy a mindenségben semmi sincs, amit ne Krisztus teremtett volna. Ő alkotott mindent a mennyben és a földön, Ő alkotott mindent, ami látható, és mindent, ami láthatatlan; a mennyei királyi székek, uraságok és fejedelemségek – mind néki köszönhetik létüket. Mivel Ő mindenek előtt lett, és mindeneket teremtett, ezért minden Őbenne áll fenn. Ez a kijelentés megfelel a Zsid 1:3. versében található kijelentéseknek, miszerint Krisztus hatalma szavával tartja fenn a mindenséget. Ez a szó hozta létre az eget, s ugyanez a szó tartja helyén és óvja meg a pusztulástól.

Ebben az összefüggésben nem hagyhatjuk figyelmen kívül Ésa 40:25-26-ot: “Kihez hasonlítotok hát engem, hogy hasonló volnék? – szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen”. Vagy ahogy a héber szöveg még hangsúlyosabban mondja: “tőle, ki hatalmas és erős, senki sem menekülhet”. Krisztus az, aki nevükön szólítja a mennyei seregeket, és helyükön tartja őket. Ez kitűnik a fejezet más részeiből. Ő az, akiről ezt mondta a próféta: “a pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!”. Ő az, aki “jő hatalommal, és karja uralkodik”, kinek “jutalma vele jő, és megfizetése őelőtte”, s aki “mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza”.

Még egy olyan bizonyságtétel, ami Krisztus istensége mellett szól, tökéletesen elegendő. Ez a bizonyságtevés magától az Atyától származik. A Zsidókhoz írt levél első fejezetében azt olvassuk, hogy Isten ezt mondja Fiáról: “imádják őt az Istennek minden angyalai”. Az angyalokról ezt mondja: “Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává”, a Fiúról viszont így nyilatkozik: “A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája… Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek” (Zsid 1:6-10). Itt az Atya szól a Fiúhoz és azt mondja neki, te alapítottad a földet, és a te kezeid művei az egek. Ha maga az Atya adja meg ezt a tiszteletet Fiának, kicsoda az ember, hogy visszatarthatná azt? Ezek a kijelentések kielégítően megalapozzák számunkra Krisztus Istenségét, s azt a tényt, hogy Ő mindenek teremtője.

Óvatosságra kell itt intenünk az Olvasót. Senki ne gondolja, hogy a Fiút az Atya rovására akarjuk felmagasztalni, vagy hogy az Atyát mellőzni akarjuk. Ez lehetetlen, mert mindkettőjük érdeke ugyanaz. A Fiút tisztelve az Atyát is tiszteljük. Tudatában vagyunk Pál szavainak: “Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne; és egy Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Kor 8:6). Végső soron minden az Atyából indul ki, maga Krisztus is az Atyától van, de tetszett az Atyának, hogy benne lakozzék a teljesség, s hogy Ő legyen az a közvetlen eszköz, aki által a teremtés munkája megvalósul. Vizsgálódásunknak az a célja, hogy megalapozzuk Krisztus egyenlőségét az Atyával, hogy így jobban értékeljük megváltó hatalmát is.