Gyakorlati katolikus szótár, 32. old.
“Szentháromság: Egy és ugyanazon Isten három isteni személyben. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek: három különálló személy, de egy Isten. Mindegyik személy isteni, mert mindegyik maga is Isten. Mindnyájan ugyanazzal az isteni természettel bírnak. Az Atya Isten, a Szentháromság első személye. A Fiú Isten, a Szentháromság második személye. A Szentlélek Isten, a Szentháromság harmadik személye.”
Katolicizmus: “Hacsak nem ragaszkodnak e hitvalláshoz szilárdan és tántoríthatatlanul, kétségtelenül örökre elvesznek. A katolikus hit pedig ebben áll: imádjuk a Szentháromság egy Istent.”
Egy mai katolikus kézikönyve, 16. old.
“A Szentháromság misztériuma a katolikus hit központi tanítása. Az egyház minden más tanítása erre épül.”
Katolikus enciklopédia
“A Szentháromság fogalma a keresztény vallás központi tanítását jelöli; azt az igazságot, hogy az Istenség egységében három személy létezik. Az atanáziuszi hitvallás szavaival élve: Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek…
Az egyház tanítása szerint ezt az Isten természetéről szóló kinyilatkoztatást maga Jézus Krisztus, Isten Fia hozta el földünkre, s ezt az egyház mint tanrendszerének alapzatát kínálja az emberiségnek.”
A katolikus rendszer kezdetei
“A Katolikus Egyház megalapítását tekintve Theodosius szerepe csak másodlagos Konstantinéhoz képest. Őt a 380. év eleje táján egy thesszalonikai katolikus püspök keresztelte meg, s ezután rögvest ki is adott egy ediktumot, mely így szólt:
… Higgyünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyenlő istenségében és fenségében, mely a dicső Szentháromságban foglaltatik. Felhatalmazzuk e tan követőit, hogy a ‘katolikus keresztény’ címet viseljék; ellenben mindenki mást szertelen bolondnak ítélünk, és a gyalázatos ‘eretnek’ névvel illetünk, vallásos összejöveteleiktől pedig megvonjuk az általuk bitorolt tiszteletreméltó ‘gyülekezet’ megnevezést. Az ilyenek az isteni ítélet terhe mellett számíthatnak arra, hogy ha a mennyei bölcsesség vezetése szerint jónak látjuk, magunk is súlyos büntetéseket fogunk rájuk kiszabni, amennyire hatalmunkban áll.”
Az Encarta enciklopédia a Szentháromság-tan eredetéről
“Szentháromság (teológia):
A keresztény teológiában e tan szerint Isten három személy: Atya, Fiú és Szentlélek – akik egy lényegben vagy lényben egyesülnek. Az újszövetség nem tanítja nyíltan e tant, hiszen az Isten szót szinte kivétel nélkül az Atyára értelmezve használja; azonban az már itt is látszik, hogy Jézus Krisztus, a Fiú, különleges kapcsolatban van az Atyával, és a Szentlélek is kezd már különálló isteni személyként megjelenni.
A ‘háromság’ kifejezést először a 2. századi latin teológus, Tertulliánusz használta, de a fogalom továbbfejlődött a Krisztus természetével kapcsolatos viták során (lásd: Krisztológia). A 4. században véglegesen megfogalmazták a tant; az akkor felhasznált terminológiát pedig mind a mai napig használják a keresztény teológusok, mely szerint a tan az Istenség személyeinek teljes egyenlőségét tanítja. … Az Isten a Szentháromság-hívő értelmezés szerint úgy fogható fel helyesen, ha nem különböztetjük meg annyira a Szentháromság személyeit, hogy az már több istennek tűnjék, és nem is mossuk össze a különbözőségeket annyira, hogy egynemű monizmusba tévedjünk.”
A Katolikus Egyház kijelentette:
“Ellenfeleink olykor azt állítják, hogy egyetlen olyan hitelvhez sem lenne szabad dogmatikusan ragaszkodni, amely nincs határozottan kifejtve a Szentírásban… Azonban maguk a protestáns egyházak is elfogadtak ilyen dogmákat, mint például a Szentháromságot, amelyet az evangéliumok nem hitelesítenek félreérthetetlen módon.” (Life magazin, 1950. október 30.)
“K: Vannak más létfontosságú igazságok is, melyek tanításában az Egyház nem a Szentírásra támaszkodik?
V: A Szentháromság tana, melynek ismerete elengedhetetlen az üdvösséghez, nincs részletesen és egyértelműen kifejtve a Szentírásban, legalábbis ha ragaszkodunk a protestánsok saját értelmezési elveihez.” (Tantételes katekizmus, idézi: Review & Herald, 1854. augusztus 22.)