Alonzo T. Jones: 1850-1923

Ő, aki Istennek formájában született, emberi formát öltött. “A hústestben is végig olyan volt, mint Isten, de nem Istenként jelent meg.” “Megfosztotta magát Isten formájától, és helyette felvette az ember formáját és ábrázatát.” “Egy időre lemondott Isten formájának minden dicsőségéről.”¹

Ő a Szent Szellemtől született. Más szavakkal: Krisztus újonnan született. A mennyből Isten elsőszülöttjeként jött a földre, hogy újra megszülessen. Krisztus munkájában azonban hozzánk képest minden az ellentétes irányban zajlott le: Ő, a bűntelen, bűnné lett azért, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne. Ő, az Élő, az élet Szerzője és Fejedelme meghalt, hogy mi élhessünk. Ő, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van, aki Isten elsőszülöttje, újra megszületett azért, hogy mi is újonnan születhessünk.²

11. “Összhangban e véleménnyel,” nos, mi történt? “A keresztény vallást,” azaz a “kereszténységet, az általános kereszténységet” hivatalosan is elismerték és a nemzet általánosan elfogadott vallásává emelték, következésképp “ez egy keresztény állam.” Ezzel együtt az Egyesült Államok “többé-kevésbé világos nyelvezettel” megfogalmazott Alkotmányának “jelentése” igazolja (1) az egyházi rend polgári erőkkel történő fenntartását; (2) a vallásos eskü szükségességét; (3) a vallásos próbaeskütételt bármely hivatal betöltésének feltételeként; (4) a vallás és vallási tanítók állami adóból történő támogatását; (5) a Szentháromságba és a “Szentírás Ó és Új Testamentumának” ihletettségébe vetett hit szükségességét; (6) az istenkáromlás vádját mindazok ellen, akik megvetően szólnak vagy tesznek az elfogadott vallással kapcsolatban; és (7) a vasárnap megünneplésére vonatkozó törvényeket, a “világi üzletek” általános szüneteltetésével együtt.

12. És vajon mi másra volt szüksége a pápaságnak, mint hogy a dolgok régi rendjének minden fokozatát behozzák a nemzeti Alkotmány értelmezésébe ezzel a döntéssel? Mi másra volt valaha is nagyobb szüksége a pápaságnak, mint arra, hogy “a keresztény vallás” nemzeti vallásként legyen számon tartva; hogy az egyházi fegyelmet polgári erővel lehessen fenntartani; hogy a vallásos próbaeskütételt mindenki számára kötelezővé tegyék; hogy a lakosságot meg kelljen adóztatni a vallás és a vallásos gyakorlatok támogatására; hogy a Szentháromság tanába és a “Szentírás Ó és Új Testamentumának” ihletettségébe vetett hit kötelező legyen; hogy az “istenkáromlás” bűne számonkérhető legyen bárkin, aki “a társadalom majdnem egésze által vallott hittel kapcsolatban megvetően” szól vagy tesz; és hogy mindenki számára törvény tegye kötelezővé a vasárnap megünneplését? Valóban, mi mást akarhat vagy kívánhat még az elképzelhető legdespotikusabb, abszolút vallási rendszer?³

Itt kifejezetten vallási képzettségre van szükség. A jelentkezőnek bizonyítania kell, hogy aktív tagja valamely vallási felekezetnek, továbbá ajánlania kell őt egy hivatalosan elfogadott egyházi szervezetnek. Igaz, hogy közvetlenül nem kötelezi őt ez a törény arra, hogy bizonyságot tegyen hitéről a Szentháromság mellett, vagy a szentek közösségéről, vagy a holtak feltámadásáról. Igaz, hogy az embernek nem kell ilyen egészen közvetlen próbán átesnie. A törvény azonban kötelezővé teszi, hogy az illető vallásos legyen, és hogy valamely vallási felekezethez tartozzon. Ha ez nem teljesül, akkor nem lehet kinevezni. Ez nem más, mint egy vallási próba az Egyesült Államokban betölthető hivatalokhoz, ami teljesen nyilvános megszegése az Alkotmány azon szakaszának, mely kijelenti: “Az Egyesül Államok egyetlen bizalmi, hivatali állásának sem lehet feltétele vallási próba.”

Sőt: bár – amint feljebb említettük – a törvény nem követeli meg közvetlenül a Szentháromságba stb. vetett hitet, megteszi ezt közvetve. Mivel ahhoz, hogy valaki elismert, aktív tagja legyen egy vallási felekezetnek, szükségszerűen át kell esnie egy szigorú és kutakodó vizsgálaton a vallási kérdéseket illetően. Ezért ez a feltétel megteszi közvetve, amit közvetlenül nem tesz meg, amivel bizonyosan csakúgy áthágja az Alkotmányt, mintha közvetlenül tenné ugyanezt.⁴

Kálvin teokráciájának egy másik, és egyben legjelentősebb áldozata Szervét volt, aki szembeszállt a katolikus Szentháromság-tannal és a gyermekkeresztséggel; és aki kiadott egy könyvet “Helyreállított kereszténység” címmel, amelyben eszméit hirdette. A pápai inkvizíció – Kálvin támogatásával – azonnal üldözni kezdte őt, és halálra ítélte istenkáromlás és eretnekség vádjával; azonban Szervétnek sikerült kiszabadulnia a franciaországi dauphine-i börtönből és Itáliába tartott Genfen keresztül, ahol meg is állt egy rövid időre. Épp Zürichbe akart indulni, amikor Kálvin uszítására elfogták és előbb említett könyve alapján istenkáromlással vádolták meg. Az eredmény, ahogy mindnyájan tudjuk, máglyahalál lett. Szervét követőit száműzték Genfből.⁵

Lábjegyzetek

1. Jones, A. T., Generálkonferenciai közlöny, 1895, 448. old.

2. Jones, A. T., Keresztény tökéletesedés, 53-54. bek., A. T. Jones igehirdetése, Review & Herald, 1899. július 7. – augusztus 1. (Megtalálható még a Hitünk leckéiben, 154. old.)

3. Jones, A. T., 1901, Egyházi birodalom, 837-838. old.

4. Jones, A. T., 1891, A két köztársaság, 801. old.

5. Jones, A. T., 1891, A két köztársaság, 590. old.