James Springer White: 1821-1881
Jézus azért imádkozott, hogy a tanítványai ugyanúgy egyek legyenek, ahogyan ő egy volt Atyjával. Ebben az imában nem egy tizenkét fejű tanítványért könyörgött, hanem tizenkét tanítványért, kik egyek szándékukban és Mesterük ügye iránti törekvéseikben. Sem az Atya, sem a Fiú nem része a “három-egy Istennek.” Ellenben e két különálló lény egy a megváltás eltervezésében és kivitelezésében. A megváltottak, akik részesülnek a megváltás ajándékában, kicsinytől nagyig mind Istennek és a Báránynak adnak tisztességet, dicsőséget és hódolatot megmentésükért.1
“Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok A HITért, a mely egyszer a szenteknek adatott…” (Júd 3,4) … A bíztatás, hogy tusakodjunk a hitért, mely a szenteknek adatott, egyedül nekünk szól. És nagyon fontos tudnunk, hogy miért és hogyan tusakodjunk. A 4. versben megadja az okát, hogy miért tusakodjunk A HITért, egy bizonyos hitért; “mert belopózkodtak közénk valami emberek,” azaz egy bizonyos csoport, akik az “egyedüli Urat, az Istent és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.” … Az átvitt értelmet keresők úgy vetették el, illetve tagadták meg az egyedüli Úr Istent, és a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy először is alkalmazták régi, bibliátlan, Szentháromságos hitvallásukat, ti. hogy Jézus Krisztus az örökkévaló Isten, bár ezt egyetlen igehellyel sem tudják alátámasztani, míg számunkra a Szentírás bőséges bizonyítékkal szolgál, mely világosan megmutatja, hogy ő [Krisztus] az örök Isten Fia.2
A megmagyarázhatatlan Szentháromság-tan, amely szerint az istenség három az egyben és egy a háromban, meglehetősen borzalmas; de az a fajta ultra unitarianizmus, amely Krisztust az Atyától alacsonyabb rendűnek mutatja be, még rosszabb. Vajon Isten egy alacsonyabb rendűnek mondta, hogy “Teremtsünk embert a képmásunkra?”3
Az Atya a legnagyobb abból a szempontból, hogy ő az első. A Fiú követi őt a hatalomban, mert minden Őnéki adatott.4
Az Atya törvényének eltörlését hirdetők azt állítják, hogy az Újszövetségben szereplő isteni parancsolatok már nem a tízre vonatkoznak, hanem az evangélium követelményeire, úgymint bűnbánat, hit, keresztség és úrvacsora. De mivel ezek és minden más, kimondottan evangéliumi követelmény Jézus hitében benne foglaltatik, nyilvánvaló, hogy Isten parancsolatai nem Jézus, illetve az apostolok mondásai. Azt állítani, hogy a Fiú és apostolainak szavai az Atya parancsolatai, olyan messze van az igazságtól, mint az ősrégi Szentháromság-hívő képtelenség, mely szerint Jézus Krisztus az egyetlen igaz és örökkévaló Isten. És mivel Jézus hite magába foglalja az evangélium minden jellemző követelményét, szükségszerűen következik, hogy a harmadik angyal által említett isteni parancsolatok csak az Atya változhatatlan törvényének tíz előírását tartalmazzák, melyek nem egy speciális csoportra vonatkoznak, hanem mindenkire.5
Cottrell testvér már majdnem nyolcvan éves, emlékszik az 1780-as sötét napra, és már több mint harminc éve szombat-ünneplő. Korábban a hetednapi baptisták közé járt, de néhány tanbéli kérdésben eltért attól a közösségtől. Elutasította a Szentháromság tanát, a halál és a feltámadás közötti tudatos létezés tanát, valamint a gonoszok örök tudatosságban zajló büntetését. Hitte, hogy a gonoszok meg fognak semmisülni. Cottrell testvér nem sokkal ezelőtt temette el feleségét, aki állítólag a föld egyik legkiválóbb teremtése volt. Nemrég ez az idős zarándok levelet kapott wisconsini barátaitól, mely állítólag M. Cottrelltől, feleségétől származik, aki most Jézusban nyugszik. De ő, mivel hitte, hogy a halottak nem tudnak semmit, kész volt azonnal elvetni ezt az eretnekséget, ti. hogy a holtak, akik mindent tudnak, visszajönnek társalogni az élőkkel. Lám, ő idős korában is az igazság botjára támaszkodik! Három fia van Mill Groveban, akik családjaikkal együtt szombat-ünneplők.6
Katolikus érvek a vasárnap ünneplése mellett
1. Mert “vasárnapnak is nevezik a római gyülekezet nyomán, amely a Dies Solis-t, a Nap napját szentnek tartotta.” “A Nap napja elnevezést a pogányok ragasztották a hét első napjára, mert ezen a napon imádták a Napot.”
2. Mert “a boldogságos Szűz Máriát tisztelik” ezzel.
3. Mert “ezt a napot az apostolok a legszentebb Szentháromság számára különítették el.”7
A maradék állásfoglalása
A hamis szombattal együvé sorolhatjuk azokat az alapvető tévedéseket, amelyeket a protestánsok a katolikus egyházból hoztak magukkal, úgy mint a meghintéses keresztséget, a Szentháromságot, a holtak tudatos állapotát és a kárhozottak örök szenvedését. A tömegek, amelyek elfogadták ezeket az alapvető tévedéseket, kétségtelenül tudatlanságból tették; de el lehet-e vajon képzelni, hogy Krisztus egyháza magával fogja hordozni ezeket a tévedéseket egészen a világunkra zúduló ítéletek kitöltetéséig? Mi nem így véljük. “Itt [vannak] a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét [egy olyan üzenet idején, amely éppen azelőtt hangzik, hogy az ember Fia elfoglalná helyét a fehér felhőn, Jel 14:14].” Ez a csoport, amely közvetlenül a második eljövetel előtt él, nem az emberek rendeléseihez fog igazodni, se alapvető tévedéseket nem fog ápolni a Jézus Krisztusban való megváltás tervére vonatkozóan. És ahogy az igazi világosság sugárzik ezekre a szolgákra, az ezt visszautasító tömegek felett elhangzik az ítélet. Amikor az igazi szombatot az emberek elé tárják, és sürgetik őket a negyedik parancsolat előtti engedelmességre, azok pedig visszautasítják a menny Istenének e szent intézményét, helyette a fenevad intézményét választva: akkor lehet kijelenteni, hogy az ilyen emberek a szó szoros értelmében a fenevadat imádják. A harmadik angyal figyelmeztető üzenete erre a korszakra vonatkozik, amikor az emberek az élő Isten pecsétje helyett a fenevad bélyegét veszik magukra. Rettenetesen komoly, sebesen közelgő óra!8
Megemlíthetjük itt a Szentháromságot, ami eltorzítja Isten és Fia, Jézus Krisztus személyiségét, a meghintést vagy megöntést ahelyett, hogy eltemettetnénk Krisztussal együtt a keresztség által, és “az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé” lennénk; de továbblépve ezeken a meséken felfigyelhetünk egy olyan tévedésre, amit szinte minden hitvalló keresztény – katolikus és protestáns egyaránt – szentnek tart. Ez pedig a negyedik parancsolat szombatjának a hét hetedik napjáról első napjára történt megváltoztatása.9
A “törvényszegés titkos bűne” már Pál napjaiban megkezdte munkáját az egyházban. Végül elhatalmasodott az evangélium egyszerűsége felett, és megrontotta a Krisztusról szóló tanítást, az egyház pedig a pusztába menekült. Luther Márton a többi reformátorral együtt Isten erejével kelt fel, hogy az Ige és a Lélek által hatalmas lépéseket tegyen a reformáció ügyében. A reformáció legnagyobb hibája azonban az volt, hogy a reformátorok abbahagyták a reformálást. Ha folyamatosan haladtak volna, egyre előrébb, míg a pápaság utolsó csökevényét is hátuk mögött hagyják – úgymint a természetes halhatatlanság, a meghintéses keresztség, a Szentháromság és a vasárnap-ünneplés tanát -, úgy az egyház most ment lenne igeellenes tévedéseitől.10
Lábjegyzetek
1. White, James, 1868, Életképek, 343. old
2. White, James, 1846. január 24., A hajnalcsillag
3. White, James, 1877. november 29., Review & Herald
4. White, James, 1881. január 4., Review & Herald
5. White, James, 1852. augusztus 5., Review & Herald, 3. kötet, 7. szám, 52. old. 42. bek.
6. White, James, 1853. június 9., Review & Herald, 4. kötet, 2. szám, 12. old, 16. bek.
7. White, James, 1854. április 4., Review & Herald, 5. kötet, 11. szám, 86. old., 16-18. bek.
8. White, James, 1854. szeptember 12., Review & Herald, 6. kötet, 5. szám, 36. old., 8. bek.
9. White, James, 1855. december 11., Review & Herald, 7. kötet, 11. szám, 85. old., 16. bek.
10. White, James, 1856. február 7., Review & Herald, 7. kötet, 19. szám, 148. old., 26. bek.