6. Merritt E. Cornell

Merritt E. Cornell: 1827-1893

Merritt E. Cornell

A protestánsok és a katolikusok annyira közel vannak a tanbéli egységhez, hogy nem nehéz elképzelni, hogyan fogják a protestánsok megcsinálni a fenevad képét. A protestánsok sokasága a katolikusokkal együtt hisz a Szentháromságban, a lélek halhatatlanságában, a holtak tudatos állapotában, a halál utáni azonnali jutalomban illetve büntetésben, a gonoszok örök kínoztatásában, a szentek egeken túli örökségében, a meghintéses keresztségben, és a Szombat helyett a POGÁNY VASÁRNAPBAN; melyek mind ellentétben állnak az újszövetség lelkületével és betűjével. Világos, hogy anya és lányai között átütőek az örökletes hasonlóságok.1

Kik a mormonok?

Ellenfeleink, mikor kifogynak az érvekből, a hatás kedvéért “mormonizmus”-t kiabálnak ránk. Noha nem tudják bizonyítani, hogy a lelki ajándékokról alkotott nézeteink bibliátlanok vagy ésszerűtlenek, de mivel a mormonok is azt állítják, hogy birtokolják ezen ajándékokat, ellenfeleink örömmel támaszkodnak erre, hogy előítéletet szítsanak ellenünk azzal, hogy mormonoknak neveznek bennünket. De ez a vád teljességgel erejét veszti, ha meggondoljuk, hogy a lelki ajándékokba vetett hit nem mormon sajátosság. A protestáns szekták legodaadóbb és legtanultabb emberei is ugyanezt állították mind elméletben, mind gyakorlatban. [Lásd ezzel kapcsolatban a “Csodatévő erők” címmel megjelent művet, ami a Review Irodában kapható.] Az igazság az, hogy a rájuk jellemző hitelvek közül egyben sem értünk egyet a mormonokkal. De ha valakit méltóvá tesz a mormon névre az, hogy egyet ért velük a fő tanbéli kérdésekben, akkor éppen a mai ortodox egyházak vannak tele mormonokkal.

1. A Mormon Hitvallás a Szentháromságot tanítja.

  • “Hogy Krisztus volt az Isten, mindeneknek Atyja” Mormon Biblia, Móziás könyve, 5. bek.
  • “Íme! Én vagyok Jézus Krisztus. Én vagyok az Atya és a Fiú.” Esther könyve, 1. fej., 3. bek.
  • “Az Isten Fia egyben az egy Örök Atya is?
    Úgy, ő az egy Örök Atya.”
    Alma könyve, 8. fej., 7. bek.

2. Alaktalan Istenben hisznek.

  • “Mi az igazságot, a fényt és a szeretetet imádjuk és tiszteljük; ezek azonosak minden világban; és ezekből áll Isten, Aki ugyanaz minden világban; azért ahol teljes bölcsességet, tudást, igazságot, jóságot, szeretetet és hasonló értékeket találsz, ott megtalálod Istent is teljes dicsőségében, erejében és fenségében – ezért ha ezeket a tiszteletreméltó értékeket imádod, azzal Istent imádod.” Mormon látnok, 24, 25. old.

Hasonlítsuk ezt össze azzal, amit Mr. H. W. Beecher írt az Independent 1859-es számában. “Egy homályos és sejtelmes kisugárzás támad Krisztusból, és azt mondják nekem, hogy ez az Atya. Aztán egy még ritkább és láthatatlan, ködszerű gondolat kerül elő, és ez a Szentlélek. De számomra egyik sem igazán megfogható, nyugalmas, vagy hozzáférhető.”

A legtöbb egyházi hitvallás azt tanítja, hogy Krisztus az egy örök Isten, és hogy Isten anyagtalan, alaktalan, és érzelemmentes.

3. Hisznek a halál utáni azonnali jutalmazásban és büntetésben.

  • “A halhatatlan lélek csatlakozott a mennyei kórushoz Benjámin halálakor.” Móziás Könyve, 1.fej., 8. bek.

4. Hiszik, hogy a második halál véget nem érő kínoztatás.

  • “Aztán jön egy halál, igen, a második halál, ami egy lelki halál. Képtelenek meghalni úgy, hogy ne lássanak több romlást.” Alma, 9. fej., 2, 3. bek.
  • “A tűznek tava véget nem érő kínoztatás.” Jákób könyve, 4. fej., 140. bek.

5. A mormonok is a pogány vasárnapot ünneplik, ahogy a protestánsok többsége is. De miért is mennénk tovább? Nincs még egy olyan vallási felekezet a világon, amely jobban különbözne a mormonoktól mind elmélet, mind gyakorlat terén, mint a hetednapi adventisták. Noha azok az emberek, akik “mormonizmussal” vádolnak minket, tíz pontban is egyetértenek a mormonokkal, míg mi csak egyben. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy az ilyen emberek egyszerűen félreértik, hogy ki kivel van, és olyan vádat emelnek, amely egyedül rájuk lenne alkalmazható, s mégis egy olyan felekezet ellen ébreszt előítéletet, amelyre nem áll meg a vád.2

A Szentírás vizsgálata

Míg a Nyugati Unióban voltam, felfigyeltem arra, hogy az ember halandóságának tana nagy port kavart az emberek között. R. Swearagen (metodista) vénnel vitáztunk az emberi természetről, és az igazság a tisztázás után még világosabban fénylett.

Perkérdés. Tanítják-e az Írások, hogy az embernek van egy halhatatlan, tudatos része?

A kérdést hét estén át tárgyaltuk bírói moderátor előtt. A vizsgálat alatt sikerült könyveket és traktátusokat is eladni, és azt gondolom, hogy ezek legalább olyan jó eredményt értek el, mint a viták általában. A testvérek úgy gondolták, hogy amúgy sem tudtuk volna elkerülni a vitát, mert ügyünk kárát látta volna, ha az emberek azt látják, hogy félünk megmérkőzni álláspontjukkal. Mivel egy teljes jelentés unalmas lenne, a sok álláspont és érvelés közül csak a legfontosabbakat válogattam össze. …

Swearagen. Krisztus odaadta a lelkét is, nem csupán leheletét. Ezt mondja: “Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” Valami tudatánál volt, hogy újra felvegye az életet.

Válasz. A lelke volt az áldozat: “önlelkét áldozatul adja” (Ésa 53:10-12). Az áldozatnak meg kell halni. A Fiú újra magához vehette az életét, amikor Atyja visszaadta neki: “az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust” (1Kor 15:15). “Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván” (ApCsel 2:24). “Mert nem hagyod (te, azaz Isten) az én lelkemet a sírban (a hádészban), és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” (27. vers).

S. Nem elég neki, hogy azt mondja, hogy az ember lelke meghal a testével együtt, hanem egészen odáig megy a káromlásban, hogy azt mondja, Krisztus lelke is meghalt – hogy az istenség meghalt! Hiszen ezzel megöli Isten egy részét! Micsoda szörnyű istenkáromlás!!

V. Ha istenkáromlás azt mondani, hogy az isteni Fiú meghalt, akkor mennyivel nagyobb káromlás található a Metodista kézikönyvben – “Teljesen Isten és teljesen ember volt, aki igazán szenvedett, akit megfeszítettek, aki meghalt, és akit eltemettek.” Watson így nyilatkozik Krisztus haláláról: “Annak halála, aki hús és vér részese lett,” “ebben az alacsonyabb természetben halt meg.” “A megtestesült Istenség szenvedései és halála.” – Institúció, 219, 259. old.

Dr. Clarke mondja: “Egy test készíttetett az örökkévaló Logos számára, hogy ebben a testben jöjjön el Isten akaratát cselekedni, azaz hogy szenvedjen és hogy meghaljon.” Kommentár Zsid 10:6-hoz.

Ráadásul az istenkáromlás vádja nem csupán saját hitrendszere, fő teológusa és kommentátora ellen szól, hanem énekeskönyve is tele van ehhez hasonló istenkáromlásokkal.

  • “A testté lett Isten halt meg értem.” – 133. Himnusz, átdolgozott kiad.
  • “Krisztus, a nagy Alkotó, meghalt.” – 146.
  • “A feltámadt Isten elhagyja a sírt.” – 148.
  • “Le, a fényes égi tróntól
    Örömest menekült;
    Halandó húsban, földi sírba,
    Holtak közé került.” – 131.

De az egészben a legrosszabb a Biblia elleni szörnyű vád. János 1:2, 14 azt tanítja, hogy az “Ige,” amely “kezdetben az Istennél volt,” “testté lett.” És Zsid 1:2, 3 szerint Isten Fia az, aki “az ő valóságának képmása,” és “a ki minket bűneinktől megtisztított.” Ugyanaz, aki Isten “valóságának képmása,” egyben áldozat is volt, és természetesen meg kellett halnia. Fil 2:5-8: “Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”

Semmit sem tanít a Biblia ennél világosabban, mint hogy ugyanaz halt meg, mint aki lejött a mennyből; és hogy “egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért”, és “megölettetett test szerint” (Zsid 2:9; 1Pt 3:18). “Életét [az angol KJV szerint: lelkét – a ford.] halálra adta” (Ésa 53:12).

Ha Krisztus testestül-lelkestül meghalt és testestül-lelkestül feltámadott, akkor az ember is testestül-lelkestül fog feltámadni, mivel “Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök (azaz mintapéldánya) lőn azoknak, kik elaludtak.” (1Kor 15:20).

Mivel Clarke is azt mondja, hogy az “Örök Logos” valóban “szenvedett és meghalt,” ostobaság arról beszélni, hogy az ember valamely lényeges része nincs alávetve a halálnak. Az ilyesfajta beszéd úgy hangzik, mint ama régi kígyó hazugságának visszhangja: “Dehogy haltok meg.”3

 


 

Lábjegyzetek

1. Cornell, M. E., 1858, Korunk tényállása, 76. old

2. Cornell, M. E., 1863. április 7., Review & Herald, 21. kötet, 149. old, 5-16. bek.

3. Cornell, M. E., 1862. december 23., Review & Herald, 21. kötet, 4. szám, 25, 26.old.