J. S. Washburn levele
A Szentháromság tana egy kegyetlen, pogány szörnyeteg, amely eltávolítja Jézust igazi, isteni Megváltóként és Közbenjáróként betöltött helyéről. Igaz ugyan, hogy nem tudjuk felmérni, sem meghatározni az istenséget. Túlmutat ez a mi véges értelmünkön, mégis, az Isten személyiségéről szóló bibliai tanítás nagyon egyszerű és világos. Az Atya, az Öregkorú, öröktől fogva van, Jézus pedig az Atya egyszülöttje. Jézus a zsoltároson keresztül ezt mondja: “Az Úr (Jehova) mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.” (Zsolt 2:7).
Példabeszédek könyvében (amely Jézusról beszél, mikor bölcsességet ír, lásd 1Kor 1:24-ben) ismételten azt olvassuk, hogy “Az Úr (Jehova) az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.” (Péld 8:22).
“Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.” (Péld 8:25).
A Fiú azt mondja, hogy Atyjától (Jehovától) született, az Atya szerezte őt. …
Sátán fogta ezt a háromfejű szörnyetegről alkotott pogány elképzelést, és arra irányuló törekvéseiben, hogy befeketítse az istenséget, a mi dicsőséges Istenünk címmel illetve beleszőtte a római vallásba e lehetetlen, képtelen találmányt. Ez a szörnyűséges tan, mely a pogánysággal együtt beépült a Római Pápai Egyházba, most a harmadik angyali üzenet tanításában is próbál helyet találni gonosz jelenlétének. …
Valamint az a tény, hogy a Római Egyházban nem Krisztus a közbenjáró, jól szemlélteti, hogy a Szentháromság-tan semmibe veszi azt az igazságot, hogy Krisztus az egyetlen egy közbenjáró. Az úgynevezett Keresztény Egyház, a Pápaság, amely a Szentháromság tanának szerzője, nem tekinti őt az egyetlen közbenjárónak, hanem helyette halott férfiak és nők szellemeinek sokaságát állítja be közbenjárókul. Ha a Szentháromság tanát vallod, akkor valójában már nem is Krisztus többé a te közbenjáród. …
A hetednapi adventisták azt állítják, hogy Isten szavát tartják a legfelsőbb tekintélynek, és állítólag “kijöttek Babilonból,” örökre megtagadva Róma hiábavaló hagyományait. Ha visszatérnénk a lélek halhatatlanságához, a purgatóriumhoz, az örök kínzáshoz és a vasárnapi szombathoz, nem jelentene vajon ez hitehagyást? Ha pedig “csak” átugrunk ezeken a csekély, másodlagos tanokon, és elfogadjuk a római vallás legfőbb gyökerét képező Szentháromság-tant, és azt tanítjuk, hogy Isten Fia nem halt meg, akkor tűnhetnek bár szavaink lelkieknek, nem éppen ez lesz-e, avagy nem kevesebb-e ez, mint hitehagyás; sőt, a hitehagyás Omegája?! …
Akármilyen csodálatosak és látszólag alaposak az igehirdetései és cikkei, ha egy ember eljut odáig, hogy a Szentháromság pogány, katolikus tanát tanítsa, megtagadva ezzel, hogy Isten Fia halt meg értünk, nevezheti-e vajon az ilyen magát igazi hetednapi adventistának? Lehet-e vajon az ilyen egyáltalán az evangélium igaz hirdetője? És bár sokan nagy tanítónak tartják őt, és elfogadják bibliátlan elméleteit, noha azok teljességgel ellentétben állnak a Prófétaság Lelkével, elérkezett az idő, hogy az őrállók riadót fújjanak. …1
[Ez a levél az egyik konferenciaelnöknek annyira megtetszett, hogy 32 prédikátortársának is elküldte.]
Lábjegyzetek
1. Részletek J. S. Washburn 1939-es leveléből