2. Ellen-Gould White

Ellen G. White: 1827-1915

Folyóiratok

Ellen G. White

Isten világosságot adott nekem folyóiratainkkal kapcsolatban. Mit is? – Azt mondta, hogy a holtaknak szólniuk kell. Hogyan? – Munkájuk követi őket. Művünk úttörőinek szavait ismét meg kell szólaltatnunk, mert ők azok, akik tudták, mit jelentett az igazságot rejtett kincsként keresni, és ők munkálkodtak a mű alapjainak lefektetésében. Lépésről lépésre haladtak előre Isten Lelkének befolyása alatt. Ezek az úttörők most egyenként nyugovóra térnek. Ezt az utasítást kaptam: amit ezek az emberek korábban írtak, azokat újra ki kell nyomtatni. Az idők jeleiben pedig ne legyenek hosszú, apróbetűs cikkek. Ne próbáljatok mindent egy újságba belezsúfolni. Az újság legyen áttekinthető, és tartalmazzon komoly, élő tapasztalatokat.

Nem túl régen kezembe vettem a Bibliai visszhang egy számát. Ahogy átnéztem, találtam benne egy cikket Haskell véntől és egy másikat egy másik véntől. Amikor letettem a lapot, ezt mondtam magamban: Ezeket a cikkeket újra ki kell nyomtatni. Igazság és erő van bennük. Ezek az emberek a Szent Lélektől indíttatva szóltak.

A hitünk alapjaiként szolgáló igazságokat fel kell emelnünk az emberek szemei előtt. Némelyek el fognak tévelyedni a hittől, hitető lelkekre és ördögi tanokra hallgatva. Tudományról beszélnek, és eljön az ellenség, hogy elhalmozza őket tudománnyal; de ez nem a megváltás tudománya. Ez a tudomány nem az alázatról, nem az odaszentelődésről és nem a Lélek megszentelő munkájáról szól. Meg kell végre értenünk, hogy melyek hitünk oszlopai, – azok az igazságok, amelyek minket lépésről lépésre vezetve azzá a néppé tettek, amely vagyunk.

Korai tapasztalatok

Az 1844-es idő elmúltával rejtett kincsként kerestük az igazságot. Találkoztunk a testvérekkel, és buzgó imádsággal kutattuk az Írásokat. Sokszor késő éjszakáig együtt maradtunk, sőt, olykor egész éjszaka világosságért imádkoztunk, és az Igét kutattuk. Ezek a testvérek újra és újra összeültek a Biblia tanulmányozására, hogy megértsék a jelentését, és felkészüljenek, hogy hatalommal taníthassák azt. Amikor eljutottak a tanulmányozásban arra a pontra, hogy ezt mondták: “Nem tehetünk többet”, olyankor Isten Lelke szállt reám. Elragadtattam látomásban, és az éppen tanulmányozott igeszakaszokról világos magyarázatot kaptam, továbbá arra vonatkozó utasításokat is, hogyan munkálkodjunk és tanítsunk hatékonyan. Így nyertünk világosságot, mely segített a Krisztusra, küldetésére és papságára vonatkozó írások megértésében. Az igazság láncolata nyilatkozott meg előttem attól az időtől fogva egészen addig, míg belépünk Isten városába, én pedig másokkal is megosztottam az Úrtól kapott tanítást.

Mindeközben én semmit sem értettem a testvérek érveléséből. Elmém zárva volt, és képtelen voltam megérteni azoknak az írásoknak a jelentését, amelyeket tanulmányoztunk. Ez volt életem egyik legnagyobb szomorúsága. Ilyen elmeállapotban voltam egészen addig, amíg Isten Igéjével összhangra jutva hitünk fő alapelvei világossá nem váltak számunkra. A testvérek tudták, hogy ha nem voltam látomásban, akkor képtelen voltam felfogni ezeket a kérdéseket, ezért a kapott kijelentéseket közvetlen mennyei világosságként fogadták el.

Sok tévelygés ütötte fel a fejét, és bár akkor még szinte gyermek voltam, az Úr egyik helyről a másikra küldött engem, hogy megfeddjem mindazokat, akik hamis tanokat dédelgettek. Közéjük tartoztak azok, akik abban a veszélyben forogtak, hogy a fanatizmus áldozataivá váljanak, és nekem az Úr nevében kellett a mennyei figyelmeztetést közölnöm velük.

Ismét találkozni fogunk ezekkel a hamis tanításokkal. Lesznek olyanok, akik azt állítják majd, hogy látomásaik vannak. Amikor Isten nyilvánvaló bizonyítékát adja, hogy egy látomás tőle van, akkor elfogadhatod azt, de másféle bizonyítékkal ne érd be; mivel az embereket egyre inkább félrevezetik majd a távoli országokban és Amerikában. Az Úr azt szeretné, ha népének tagjai értelmes férfiakként és nőkként viselkednének.

Üdvösség az Igazságban

A jövőben mindenféle csalás fel fogja ütni a fejét, ezért lábunkat biztos alapra kell vetnünk. Szilárd támpilléreket akarunk az építményhez. Egy cöveket sem szabad elmozdítani, amit az Úr helyezett oda. Az ellenség hamis elméleteket fog behozni, például azt, hogy nincs szentély. Ez az egyik olyan terület, ahol hitehagyás lesz. Hol máshol lelhetnénk biztonságra, mint azokban az igazságokban, amiket az Úr az elmúlt ötven évben adományozott nekünk?1

Hadd azonosítsák az úttörők az igazságot.- Amikor Isten ereje bizonyságot tesz egy igazság mellett, annak az igazságnak örökké igazságként kell állnia. Semmilyen utólagos találgatásnak nincs helye, amely ellenkezne az Isten által adott világossággal. Némelyek olyan igemagyarázattal állnak majd elő, melyek számukra igazságnak tűnnek, de nem azok. A korunkra vonatkozó igazságot Isten hitünk alapjaiként nyilatkoztatta ki nekünk. Saját maga tanított minket az igazságra. Egyesek mégis folyton új világossággal hozakodnak elő, ami azonban ellentmond annak a világosságnak, amiről Isten az Ő Szent Lelkének erejével tett bizonyságot.

Némelyek még mindig életben vannak azok közül, akik részt vettek ezen igazság megalapozásában. Isten kegyelmesen megőrizte életüket, hogy – János apostolhoz hasonlóan – életük végéhez közeledve újra és újra elmondhassák azt a tapasztalatot, amelyen keresztülmentek. Elhunyt zászlóvivőinknek pedig újra szólniuk kell munkáik újranyomtatása által. Utasítást kaptam arra, hogy ilyen módon kell hangjukat hallatni. Bizonyságot kell tenniük affelől, hogy mi a jelen kor számára hirdetendő igazság.2

Tiltakozás az útjelzők eltávolítása ellen

Ha olyan emberek jönnek közénk, akik akár csak egy cöveket vagy egy támpillért is el akarnak mozdítani abból az alapzatból, melyet Isten az Ő Szent Lelke által erősített meg, szólaljanak fel bátran művünk idősödő úttörői, és hadd szóljanak a holtak is azáltal, hogy cikkeik újra kinyomtatásra kerülnek folyóiratainkban. Gyűjtsük össze az isteni világosság sugarait, amit Isten népének adott, ahogy lépésről lépésre vezette őket az igazság ösvényén. Ez az igazság ki fogja állni az idő próbáját.3

Az úttörő munkások bizonyságtétele.- Láttam, hogy Sátán jelenleg milyen csalásokat próbál behozni közénk. Azt az utasítást kaptam, hogy előtérbe kell helyezni néhány elhunyt, régi munkás bizonyságtételét. Hadd beszéljenek cikkeiken keresztül, melyek lapjaink korai számaiban találhatók. Ezeket a cikkeket most újra ki kell nyomtatni, mint az Úr tanúinak élő hangjait. Az üzenet első tapasztalatainak története erőt fog nyújtani Sátán mesteri leleményességgel előkészített csalásaival szemben. Ez az utasítás többször is elhangzott az utóbbi időben. A nép elé kell tárnom a Biblia igazságáról szóló bizonyságtételt, és el kell ismételnem az évekkel korábban is felszólaló határozott üzenetet. Az a kívánságom, hogy tábori és gyülekezeti prédikációim tovább élhessenek, és elvégezhessék munkájukat.4

Naponként kívánom, hogy bárcsak kétszer ennyi szolgálatot teljesíthetnék. Szüntelen könyörgöm az Úrhoz, hogy adjon erőt és bölcsességet azon írások kinyomtatásához, melyek az üzenet korai történetének hitben megerősödött tanúitól származnak. Ők az 1844-es idő elmúltával világosságot kaptak és világosságban jártak, és ha olyan emberek jöttek hozzánk az Írások különböző részeiből vett bámulatos üzenettel, akik azt állították, hogy új világosság birtokában vannak, akkor mi a Szent Lélek indíttatására elsöprő erejű bizonyságot tettünk, amivel elvágtuk az olyan üzenetek befolyását, mint amilyet A. F. vén is szüntelen terjeszteni próbált. Ez a szerencsétlen ember tudatosan munkálkodott az ellen az igazság ellen, melyet a Szent Lélek megerősített. Amikor Isten ereje bizonyságot tesz egy igazság mellett, annak az igazságnak örökké igazságként kell állnia. Semmilyen utólagos találgatásnak nincs helye, amely ellenkezne az Isten által adott világossággal. …

Nem szabad elfogadnunk az olyan emberek beszédét, akik hitünk különleges pontjaival ellentétes üzenetet hirdetnek. Sok Igét összegyűjtenek és felhalmozzák azokat bizonygatott elméleteik alátámasztására. Ezt újra és újra megtették az elmúlt ötven évben. És bár az Írások Isten becses szavát képezik, óriási tévedéshez vezet, ha helytelen alkalmazásuk által akár csak egyetlen támpillér is elmozdul az Isten által az elmúlt ötven évben fenntartott alapzatból. Aki így alkalmazza az Igét, az nem ismeri a Szent Lélek csodálatos bizonyságtételét, mely erővel és hatalommal hatotta át az Isten népéhez érkező eddigi üzeneteket.

A vének bizonyságtétele nem megbízható. Ha elfogadnánk azokat, akkor megsemmisülne Isten népének azokba az igazságba vetett hite, melyek azzá tettek minket, amik vagyunk. Határozottaknak kell lennünk ezen a téren, mert a felvetések, amelyeket az Ige segítségével próbálnak bebizonyítani, nem állják meg helyüket. Ezek nem bizonyítják, hogy Isten népének korábbi tapasztalatai tévedésen alapultak. Mi eljutottunk az igazságra: Isten angyalai vezettek minket. A Szent Lélek vezetése alatt tárult fel előttünk a szentély tana. Bölcs dolog hallgatni hitünk jellegzetességei felől azoknak, akik nem vettek részt kikutatásukban.

Isten soha nem mond ellent Önmagának. Az Írás bizonyságtételének helytelen alkalmazása, ha olyasmit akarnak erőszakkal bizonyítani vele, ami nem igaz. Egyik ember a másik után fog előállni, hogy állítólagos világosságukat átadják nekünk, és hirdessék álláspontjukat. De mi a régi útjelzőknél maradunk. [1 Jn 1:1-10 idézve]

Azt az utasítást kaptam, hogy bátran szóljam a korunkhoz illő szavakat, mivel eljött az ideje annak, hogy nevén nevezzük a bűnt. Hiú, dicsőségvágyó, megtéretlen emberek akadályoznak bennünket munkánkban. Új elméleteket gondolnak ki, s ezeket igazságként hirdetik. Ha azonban elfogadjuk ezeket az elméleteket, akkor azt az igazságot vetjük el ezzel, amelyet Isten az elmúlt ötven évben adott népének, s melyet a Szent Lélek bizonyságtételével alapozott meg.

Minden ember vegye eszébe munkájának természetét. Jobban tennék, ha mind visszaállnának a sorba a maguk, és a mások lelkének érdekében is. “Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:7). Nem jár érdem senkinek, aki új ösvényen indul el, és az Írást hamis elméletek alátámasztására használja, hogy az elmét félrevezetve eltávolítsa Isten népét azoktól az igazságoktól, melyeknek kitörölhetetlenül kellene bevésődniük gondolataikba, hogy megmaradhassanak a hitben.5

Hitünk fő pontjai, ahogy ma valljuk őket, szilárd alapokon nyugszanak. Lépésről lépésre világosan fektettük le azokat, és a testvérek egységre jutottak. A hívők mind egyesültek az igazságban. Voltak olyanok, akik különös tanokkal jöttek közénk, de sosem féltünk megütközni velük. Tapasztalatunkat csodák által erősítette meg a Szent Lélek kijelentése.6

Az Isten népének korai tapasztalatairól szóló feljegyzéseket újra ki kell adni. Sokan azok közül, akik csak nemrégen csatlakoztak az igazsághoz, tudatlanok az Úr munkálkodásának módja felől. Willam Miller és társai, Joseph Bates kapitány, és az advent üzenet más úttörői olyan hitbéli tapasztalatokkal bírnak, melyeket az emberek elé kell tárni. Loughborough vén könyvének külön figyelmet kellene szentelni. A vezető embereinknek mindent meg kell tenni e könyv terjesztéséért.7

Üzenetünk védelme

“A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén; hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.” (1Tim 4:1, 2.)

Láttam, hogy az Úr végtelen erejével őrizte hírnökének jobb kezét több, mint fél évszázadig, hogy az igazságot akaratának megfelelően írjam le kiadványokban, folyóiratokban és könyvekben. Miért? – mert ha nem így került volna leírásra, hitünk úttörőinek halálával sokan lettek volna a hitben újak közül, akik olykor olyan tanításokat fogadtak volna el az igazság üzeneteként, melyek téves felfogásokat és veszélyes megtévesztéseket tartalmaznak. Néha az, amit az emberek “különleges világosságként” tanítanak, valójában mutatós tévedés, amely, mint konkoly a búza között, felnövekedve veszedelmes aratást hoz. Egyesek ilyen tévedésekhez ragaszkodnak majd egészen a földi történelem lezárultáig.

A téves elméletek elfogadói közül sokan arra törekszenek, hogy elméleteiket az én írásaimból vett igaz kijelentések összegyűjtésével alapozzák meg, amelyeket eredeti szövegkörnyezetükből kiemelve kiforgatnak és tévedésekkel társítva használnak fel. Így az eretnekség magvai, melyek előbújva hamar erős növényekké növekszenek, az igazság drága növényeivel vannak körülvéve; ily módon hatalmas erőfeszítést tesznek a hamis növények eredetiségének igazolásáért.

Így volt ez az Élő templom által tanított eretnekségekkel is. [* EGY PANTEISTA NÉZETEKET KÉPVISELŐ KÖNYV J. H. KELLOGG KIADÁSÁBAN.] A könyv körmönfont hazugságai sok szép igazsággal voltak körülvéve. … Sátán lenyűgöző megtévesztései aláásták a bibliai bizonyítékokon alapuló hit valódi pilléreibe vetett bizalmat. Az igazságot egy egyszerű “Így szólt az Úr…” tartja fenn. De ezt tévedésekkel szőttek át, és az írásokat eredeti környezetükből kiragadva használták fel, hogy alátámasszák téves következtetéseiket, melyek megtévesztenék, ha lehetne, még a választottakat is. …

Ne engedjük, hogy napok teljenek és drága lehetőségek múljanak el úgy, hogy ne kerestük volna az Urat teljes szívünkkel, elménkkel és lelkünkkel. Ha nem fogadjuk el az igazság szeretetét, lehet, hogy azok között leszünk, akik látják majd Sátán csalásait ezekben az utolsó napokban, és elhiszik azokat.8

 


 

Lábjegyzetek

1. White, Ellen, Review & Herald, 1905. május 5.

2. White, Ellen, Hirdesd az Igét, 5. old (Tanácsok íróknak és szerkesztőknek, 1905, 31, 32. old.)

3. White, Ellen, 62. kézirat, 1905, 6.old (Figyelmeztetés hamis elméletek ellen, 1905. május 24.) (Kéziratok I, 1905, 55. old)

4. White, Ellen, 99. Levél, 1905. (Tanácsok íróknak és szerkesztőknek, 1905, 26. old.)

5. White, Ellen, 329. Levél, 1905 (J. A. Burdenhez, 1905. december 11.) (Kéziratok, 760. szám: A szentély valóságának jelentősége, 1905, 18-20.old)

6. White, Ellen, 135. kézirat, 1903. (Ellen G. White, A korai évek I – 1827-1862, 145. old)

7. White, Ellen, Tanácsok íróknak és szerkesztőknek, 145.old)

8. White, Ellen, 136. Levél, 1906. április 27., Butler, Daniells és Irwin Testvérekhez. (Ma Istennel, 1906, 126. oldal)