R. F. Cottrell: 1814-1892
Ezután elkezdte bizonygatni, hogy “az ember egy hármas egység,” azaz hogy testből, lélekből és szellemből áll. Én egyetlen tanítványról sem tudom, hogy bizonyságot tett volna a Szentháromság tana mellett; de tegyük fel, hogy mégis; ha ugyan az ember is három személy egy személyben? Különösen, ha az ember Isten képmására teremtetett? De ez a képmás, azt mondta, csak erkölcsi hasonlóságot jelent. Így tehát az ember lehet ugyan hármas egység, ez mégsem igazolja Isten három-egy voltát. De hogy egy ember igazából három ember? Ha azt állítom, hogy egy fa részei a törzs, a kéreg és a levelek, azzal valószínűleg senki sem kezd vitatkozni. Ha azonban azt próbálom meg bizonyítani, hogy minden fa három fából áll, akkor ezt az állításomat valószínűleg némelyek igen kétségesnek fogják tartani. De tegyük fel, hogy mindenki elhiszi, hogy egy fa az három fa. Ekkor bátran állíthatom azt, hogy kilencven fa van a kertemben, még ha harmincnál többet senki sem tud megszámlálni. De még ettől is tovább mehetek, és azt is mondhatom, hogy kilencven fa van a kertemben, és mivel minden fa három fából áll, igazából kétszázhetven fám van. Így tehát ha egy ember igazából három ember, akkor annyiszor megszorozható hárommal, ahányszor csak tetszik. De ha test, lélek és szellem kell egyetlen teljes, élő emberhez, akkor szétválasztásuk esetén az ember megszűnik ember lenni.1
Az a tanítás, hogy egy személy három személy, és hogy három személy egy személy, szerintünk ellenkezik az értelemmel és a józan ésszel. Isten lénye és tulajdonságai kikutathatatlanok, felette és kívüle állnak értelmi felfogóképességemnek, mégis hiszek bennük: De ez a kifogásolható tan ellentétben van, igen, ez a jó szó rá, ellentétben van minden értelemmel és józan ésszel, amit maga Isten helyezett el bennünk. Ő nem kívánja, hogy mi egy ilyen tant elhiggyünk! A csodák meghaladják felfogóképességeinket, mégis, akik hiszünk érzékszerveinknek, mindnyájan hiszünk a csodákban. Mindaz, amit látunk és hallunk, arról tanúskodik, hogy kell lennie egy erőnek a teremtés csodás műve mögött. A Teremtőnk azonban úgy alkotott meg minket, hogy képtelenségnek tűnjék számunkra az, hogy egy személy három személy, és hogy három személy csupán egy személy; továbbá a kinyilatkoztatott szavában sem kér minket semmi ilyesminek az elhívésére. Kedves barátunk ezzel nem ért egyet. …
De hogy valaki elfogadja a Szentháromság-tant, az nem is annyira elvetemült lelkületéről tesz bizonyságot, mint inkább arról, hogy megrészegült attól a bortól, amelyből minden nép ivott. A tény, hogy ez a tan egyike volt a vezető tanoknak, sőt talán a legfőbb tan volt, amely Róma püspökét pápaságra való törekvésében elősegítette, nos, ez már önmagában sem túl bizalomgerjesztő. E ténynek minden embert személyes utánajárásra kellene ösztönöznie; hiszen az ördögi lelkek nagy jeleket és csodákat tesznek a lélek halhatatlanságának bizonyítása érdekében is. Ha eddig nem kételkedtem volna benne, most bizony a végére járnék, és azzal az Igével vetném össze, amelyet a modern spiritizmus semmibe vesz. …
A mennyei kijelentés túlmutat rajtunk; de soha nem mond ellent a helyes gondolkodásnak és a józan észnek. Isten a pápákkal ellentétben nem mondta, hogy “igazsággá teszi az igazságtalanságot,” és minekutána megtanított minket számolni, nem mondta azt sem, hogy nincs különbség az egyes és a többes szám között. Higgyünk mindabban, amit kinyilatkoztatott számunkra, és ne adjunk hozzá semmit.2
Lábjegyzetek
1. Cottrell, R. F., 1857. november 19., Review & Herald, 11. köt., 2. szám, 13. old., 13. bek.
2. Cottrell, R. F., 1869. július 6., Review & Herald