Hány isteni lény létezik?

“A Király kijelentette a menny egybegyűlt lakosai előtt, hogy Krisztuson, az Isten Egyszülöttén kívül senki sem képes teljesen azonosulni Vele céljaiban, s ezután Reá bízta hatalmas tervei véghezvitelének kiváltságát.” (Pátriárkák és próféták, 36. old.)

“Krisztus, az Ige, Isten Egyszülötte egy volt az örök Atyával – természetében, jellemében és terveiben, – az egész világegyetemben ő volt az egyetlen lény, aki Isten minden tervével és szándékával azonosulni tudott.” (A nagy küzdelem, 493. old.)

“A világegyetem Uralkodója nem volt egyedül jótékony munkálkodásában. Volt egy társa – egy munkatársa, aki értékelte szándékait, és aki osztozott afeletti örömében, hogy boldoggá tegye teremtményeit. ‘Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala.’ (Jn 1:1, 2). Krisztus, az Ige, Isten egyszülötte egy volt az örök Atyával – természetében, jellemében és terveiben, – az egész világegyetemben ő volt az egyetlen lény, aki Isten minden tervével és szándékával azonosulni tudott. ‘És hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!’ (Ésa 9:6). Ő az, ‘a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.’ (Mik 5:2). És Isten Fia is kijelenti Önmagáról: ‘Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem… Mikor megállapítá e földnek fundamentomait, mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.’ (Péld 8:22-30). (Pátriárkák és próféták, 34. old.)

Isten valóságos Fia-e Jézus?

“A Szentírás világosan megmutatja, milyen kapcsolat van Isten és Krisztus között, jellemüket és egyéniségüket pedig legalább ilyen világosan tárja elénk.” (A nagy orvos lábnyomán, 421. old.)

“‘Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.’ [ApCsel 5:31]. Ő tökéletes áldozatot hozott; mert ‘úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta’ – nem egy teremtett fiút, amilyenek az angyalok, nem is egy fogadott fiút, amilyenek a megkegyelmezett bűnösök, hanem a Fiút, aki születésénél fogva Atyja valóságának képmása, teljes minden Ő fényességével, fenségével és dicsőségével, aki egyenlő Istennel hatalomban, méltóságban és isteni tökéletességben. Őbenne lakozék az Istenségnek egész teljessége testileg.” (Az idők jelei, 1895. május 30.)

“Az Örök Atya, a változhatatlan, odaadta egyszülött Fiát, kiszakította kebléből valóságának képmását, és őt küldte el a földre, hogy kinyilatkoztassa az emberiség iránti mérhetetlen szeretetét.” (Review & Herald, 1895. július 9.)

“Isten Krisztus Atyja; Krisztus Isten Fia. Krisztus felmagasztaltatott, és egyenlővé tétetett Atyjával. Isten minden terve nyitva áll Fia előtt.” (Bizonyságtételek VIII, 268. old.)

“Mielőtt e világ alapjait lerakták volna, Krisztus, az Atya Egyszülötte elkötelezte magát, hogy ha Ádám vétkezne, Ő lesz az emberi nem Megváltója. …

Testtélétele után új értelemben is hordhatta már az Isten Fia címet. Ezt mondta az angyal Máriának: ‘A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.’ (Lk 1:35). Azáltal, hogy egy emberi lény Fiaként is megszületett, új értelemben lett Isten Fia. Így jött el világunkra – Isten Fiaként, mégis születés által szövetségre lépve az emberi nemmel.” (Szemelvények I, 226, 227. old.)

Kicsoda minden létezőnek forrása?

“Krisztus mindent Istentől kapott, azzal a szándékkal, hogy mindent tovább is adjon. Így van ez a mennyei udvarokban, ahol Ő minden teremtett lény felé szolgál: az Atya élete mindenkire kiárad a szeretett Fiún keresztül; és minden a Fiún keresztül tér vissza: a dicséret és az örömteli szolgálat, a mindenek hatalmas Forrása iránti szeretet áradatával egyetemben. Így Krisztus által tökéletessé válik az áldások körforgása, így lesz nyilvánvaló a nagy Adományozó jelleme, s az élet törvénye.” (Jézus élete, 21. old.)

“A prófétának ekképp jelent meg látomásban ama nagy és ünnepélyes nap, amelyen az emberek életét és jellemét átvizsgálja az egész föld Bírája, amikor is minden ember “cselekedetei szerint” lesz megítélve. Az Öregkorú maga Isten, az Atya. Így szól a zsoltáros: ‘Minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.’ (Zsolt 90:2). Ő, aki minden létezőnek forrása, aki minden törvény kútfeje, Ő fog elnökölni az ítéletben. És a szent angyalok fognak tanúskodni, és ‘tízezerszer tízezer és ezerszer ezer’ lesz jelen e hatalmas tárgyaláson.” (A nagy küzdelem, 479. old.)

Hogy lehet Isten egyszerre mindenütt jelen?

“A Biblia nem úgy tárja fel előttünk a magasságban és szentségben lakozó Istent, mint aki csendben és magányosan tétlenkedik, hanem mint akit tízezerszer tízezer és ezerszer ezer szent lény vesz körül szüntelen, mind parancsára várva. Ezeken a hírnökökön keresztül állandó kapcsolatban van egész birodalmával. Lelke által pedig mindenütt jelen van. Lelke és angyalai tevékenysége által segíti az emberek fiait.” (A nagy orvos lábnyomán, 417. old.)

Honnan ered a Lélek?

“Ő [Krisztus] azt akarja, hogy övék legyen a világmindenség legnagyobb befolyása, amely a minden hatalom forrásából áramlik. Szükségük van egy olyan hatalomra, amellyel ellenállhatnak a gonosznak, egy hatalomra, amelyen sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem vehet erőt, egy hatalomra, amely lehetővé teszi számukra, hogy Krisztushoz hasonlóan győzzenek.” (Jézus élete, 679, 680. old.)

“Az angyalok soha ezelőtt nem hallottak még ilyen imádságot. Alig várják, hogy szeretett Parancsnokuknak közvetíthessék a bizonyosság és a bátorítás üzenetét. De nem; Maga az Atya válaszol most Fia könyörgésére. Közvetlenül trónjától sugárzanak ki dicsőségének fénysugarai. Az egek megnyílnak, és a Megváltó fejére leszáll a legtisztább világosság galamb formájában, – és ez a jelkép illeti őt meg leginkább, a szelídet és alázatosat.” (Jézus élete, 112. old.)

“Az angyalok soha ezelőtt nem hallottak még ilyen imádságot, mint amilyet Krisztus mondott el keresztségekor; epekedve várták, hogy hadd vihessék el az Atya üzenetét Fiának. De nem! Közvetlenül az Atya trónjától sugárzott ki az Ő dicsőségének fénye. Az egek megnyíltak és a dicsőség sugarai a megfényesített aranyhoz hasonló tündökléssel megnyugodtak Isten Fián, mintegy galamb formájában. A galambforma Krisztus szelídségét és kedvességét jelképezte. … A megnyílt egekből e szavak hangzottak el: ‘Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm’ … Noha Isten Fia emberi természetet vett magára, Jehova mégis saját hangjával biztosította Őt arról, hogy Ő az Örökkévalónak Fia. Isten e Fia felé való megnyilatkozása azt fejezte ki, hogy Ő az emberiséget szeretett Fia érdemeire való tekintettel fel kívánja emelni.” (Hogy megismerjem Őt, 31. old.)

A Szent Lélek Isten lehelete

“Nagy munka áll előttünk; és az élő hírnököknek ajtót kell nyitni az élő Isten Lelke előtt, hogy az igazság hatalommal szólalhasson meg. A Szent Lélek nélkül, Isten lehelete nélkül a lelkiismeret alszik, és a lelki élet haldoklik. Hacsak nem tér meg az ember őszintén Istenhez; hacsak az Isten életadó lehelete nem eleveníti meg a lelket a lelki életre; hacsak az igazság hirdetőit nem a mennyei elvek vezérlik, akkor nem a romolhatatlan magból születtek, amely pedig él és megmarad örökké. Hacsak nem úgy bíznak Krisztus igazságában, mint egyetlen biztonságukban; hacsak nem az ő jellemét tükrözik vissza és nem az ő lelkületével járnak, akkor mezítelenek; akkor nincsen rajtuk az igazság palástja. A holtak gyakran győzteseknek tűnhetnek az élők szemében; mivel akik egyéni elméleteket ötölnek ki a megváltás mibenlétéről, azokban Isten nem tudja kimunkálni sem az akarást, sem a cselekvést jó kedvéből.” (Review & Herald, 1908. december 3.)

A Szent Lélek Krisztus élete

“A Lélek bennünk lakozása. – A Szent Lélek befolyása Krisztus élete az emberi lélekben. Mi nem tudunk szemtől szembe Krisztussal beszélgetni, de Szent Lelke mindenhol egyaránt közel van hozzánk. Ez munkálkodik mindenkiben és mindenki által, aki befogadta Krisztust. Azok, akik ismerik a bennük lakozó Lelket, a Lélek gyümölcseit fogják teremni, melyek ezek – szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség” (41. kézirat, 1897, idézi a Hetednapi adventista bibliakommentár, 6. köt., 1112. old.)

“Krisztus kijelentette, hogy mennybemenetele után elküldi egyházának királyi ajándékát, a Vigasztalót, aki az Ő helyét hívatott átvenni. A Vigasztaló a Szent Lélek, – az Ő életének lényege [angolban: soul – a ford.], egyházának hatóereje, a világ világossága és élete. Lelkével Krisztus egy megbékítő befolyást küld, és egy olyan hatalmat, amely képes elvenni a bűnt.” (Ma Istennel, 257. old.)

“A Szent Lélek a lelki élet lehelete az emberi lélekben. A Lélekből való részesülés: Krisztus életéből való részesülés. Ez Krisztus tulajdonságaival ruházza fel befogadóit. Csak azok a prédikátorok képviselhetik az egyházat, akiket ilyen módon tanít az Isten, akikben belülről munkálkodik a Lélek, és akiknek életében Krisztus élete valósággá válik.” (Jézus élete, 805. old.)

“Mindenki, aki testét, lelkét és szellemét odaszenteli Istennek, megtapasztalja, hogy fizikai és szellemi ereje szüntelen megújul. Rendelkezésükre áll a menny kifogyhatatlan tárháza. Krisztus nekik adja tulajdon lelkének leheletét, tulajdon életének életét. A Szent Lélek teljes erőbedobással munkálkodik a szívben és az elmében. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza képességeiket, és az isteni természet minden tökéletessége segítségükre siet a lélekmentés munkájában.” (Jézus élete, 827. old.)

“A szőlőtőke nedve a gyökértől a vesszőkig áramlik, biztosítja a növekedést, virágokat és gyümölcsöt terem. Így a Szent Lélek életadó ereje is az Üdvözítőtől árad ki, áthatol az emberi lelken, megújítja szándékait és vágyait, és még a gondolatokat is az Isten akarata iránti engedelmességre hangolja. Befogadóját ezáltal képessé teszi arra, hogy a szent cselekedetek gyümölcseit teremje.” (Apostolok története, 284. old.)

“Krisztus így szólt tanítványaihoz: ‘Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.’ Bár el kellett hagynia őket, Vele való lelki közösségük nem változhatott meg. Azt mondta, hogy a szőlővessző és a szőlőtő közötti kapcsolat a tanítványok Őhozzá való viszonyát jelképezi. Az ágacska beoltatik az élő szőlőtőbe, és rostjai és erei vele eggyé nőnek. A szőlőtő élete lesz a szőlővessző élete is. Így a vétkek és bűnök miatt halott lélek a Krisztussal való kapcsolaton keresztül életet nyer. Az egyesülés az Őbenne, mint személyes Megváltóban való hit által valósul meg. A bűnös egyesíti gyengeségét Krisztus erejével, ürességét Krisztus teljességével, esendőségét Krisztus győzedelmes hatalmával. Krisztus értelmével gondolkodik. Krisztus emberi természete megérintette emberi természetünket, és a mi emberi természetünk is megérintette az isteni természetet. Így tehát a Szent Lélek hatására válik az ember isteni természet részesévé. A Szeretettre való tekintettel [Isten] befogadja őt.” (Jézus élete, 675. old.)

“Jézus szerette az embert, és minden intézkedése arra irányult, hogy a vérével megvásárolt lelkek új életre születhessenek, olyan életre, amely az ő tulajdon életéből ered, ahogyan a vessző is a tőből nyeri életét. ‘A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.’ [1Jn 5:12]. Akik hisznek Krisztusban, azok indítékaikat és jellemük mintázatát Őbelőle merítik.” (Ifjúsági útmutató, 1895. január 10.)

“Isten az Ő Fiában felbecsülhetetlen értékű ajándékot adott, és az egész világot a kegyelem légkörével vette körül, ez a kegyelem pedig legalább annyira valóságos, mint a földgolyó körül keringő levegő. Mindazok, akik ebből az életadó légkörből veszik a levegőt, élni fognak, és érett férfiakká és nőkké növekszenek majd a Krisztus Jézusban.” (Jézushoz vezető út, 68. old.)

A Szent Lélek Krisztus maga, megdicsőült formájában

“Jézus szeretne minden tanítványára rálehelni, hogy megszentelő erejű lelkének ihletését nekik adhassa, és hogy életadó befolyását népére áraszthassa. Azt is világossá teszi előttük, hogy nem szolgálhatnak egyszerre két úrnak, életükben nincs helye a kétfelé sántikálásnak. Krisztusnak emberi képviselőiben kell laknia, képességeiken keresztül Neki kell munkálkodnia, és tehetségükben is Neki kell megnyilvánulnia. [A tanítványoknak] alá kell rendelniük akaratukat az ő akaratának, és az ő lelkületével kell cselekedniük, hogy többé ne ők éljenek, hanem Krisztus éljen bennük. Jézus szeretné tudatosítani bennük, hogy Szent Lelkének odaajándékozásával azt a dicsőséget adja nekik, amelyet ő is az Atyától kapott, hogy ezáltal népével együtt egyek legyenek Istenben. Útjainkat és akaratunkat alá kell rendelnünk Isten akaratának, tudván, hogy az szent, igaz, és jó.” (Az idők jelei, 1892. október 3.)

“Az emberi természet kötöttségei miatt Krisztus nem lehetett jelen minden helyen személyesen; ezért tulajdonképpen [a tanítványok] érdekében állt, hogy elhagyja őket, visszatérjen atyjához, és elküldje a Szent Lelket, amely majd folytatja munkáját a földön. A Szent Lélek Ő saját maga, az emberi természettől függetlenül, annak megkötéseitől mentesen. [Krisztus] Szent Lelke által mindenhol jelen van.” (Kéziratok, 14. köt., 23. old.)

“A szent Lélek munkája felmérhetetlenül hatalmas. Isten munkásai ebből a forrásból merítik erejüket és hatékonyságukat; a szent Lélek pedig a vigasztaló, Krisztus személyes jelenléte az emberi lélekben. Mindaz, aki egyszerű, gyermeki hittel tekint fel Krisztusra, részesedik az isteni természetből a szent Lélek munkája által. Ha a keresztény embert Isten Lelke vezérli, akkor tudhatja, hogy teljessé lett abban, aki minden létezőnek feje. Ahogyan Krisztus megdicsőült Pünkösd napján, ugyanúgy az evangélium befejező munkája által is meg fog dicsőülni, amikor is elkészíti népét a végső próbára, a nagy küzdelmet lezáró összecsapásra.” (Review & Herald, 1892. november 29.)

Amikor Krisztus meghalt, az Ő isteni élete (a Szent Lélek) nem halt meg

“Mikor Jézus feltárta tanítványai előtt, hogy Jeruzsálembe kell mennie, hogy szenvedjen és a főpapok és írástudók kezeibe adasson, Péter merészen ellene mondott Mesterének: ‘Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.’ Nem tartotta lehetségesnek ugyanis, hogy Isten Fiát megöljék. Sátán azt a gondolatot sugallta neki, hogy ha Jézus az Isten Fia, akkor ő nem halhat meg.” (Prófétaság lelke, 3. köt., 231. old.)

“Amikor az angyal így kiáltott: ‘Atyád szólít téged!,’ akkor az, Aki ezt mondta: ‘leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt,’ és ezt: ‘Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt,’ visszatért a sírból abba az életbe, ami Őbenne lakozott. Az emberi természete halt meg, az isteni nem. Krisztus most pedig kijelenti József bérelt sírja felett is: ‘Én vagyok a feltámadás és az élet.’ Krisztus istenségében bírt azzal a hatalommal, amely képes eltépni a halál béklyóit. Kijelenti, hogy élete van Önmagában, és megeleveníthet, akit csak akar.” (Hetednapi adventista bibliakommentár, 5. köt., 1113. old.)

“Amikor a hatalmas angyal így kiáltott Krisztus sírjánál: ‘Atyád szólít téged!,’ akkor az Üdvözítő előjött a sírból annak az életnek erejével, ami Őbenne volt. …

Krisztus istenségében bírt azzal a hatalommal, amely képes eltépni a halál béklyóit.” (Jézus élete, 785. old.)

A Szent Lélek támasztotta fel Krisztust

“Most pedig azok, akik részesültek Isten Lelkében, noha holtak voltak vétkeik és bűneik miatt, meg fogják tapasztalni a Jézus Krisztust halottaiból is feltámasztó hatalom élénk tevékenységét. A Szent Lélek életadó ereje feltámasztja azokat, akik felismerik elesettségüket, hittel Jézushoz jönnek, és bűneiket megvallják. … Egyedül Isten Lelke képes megtisztítani és megtartani az embert. Az emberi lélekben végzett munkájával megeleveníti a holtakat, és felszabadítja a lelkeket a bűn rabságából, ugyanis ez vetette az embert a törvény kárhoztatása alá, hogy harag és nyomorúság legyen minden gonoszt cselekvő osztályrésze.” (Az idők jelei, 1894. november 5.)

“‘Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága’ (Jn 1:4). Itt nem fizikai életről van szó, hanem a halhatatlanságról, arról az életről, amely egyedül Istenre jellemző. Az Ige, aki az Istennél volt, és aki Isten volt, ezzel az élettel bírt. A fizikai életből minden egyes ember részesül. Ez se nem örökkévaló, se nem halhatatlan; mivel Isten, az Életadó, visszaveszi azt. Az embernek nincsen hatalma az élete felett. Azonban a Krisztusban lakozó élet nem kölcsönkapott élet. Ezt az életet senki sem veheti el Tőle. ‘Én teszem le azt én magamtól’ (Jn 10:18), mondta. Az Őbenne lakozó élet eredeti, nem kölcsönkapott, nem származtatott élet. Ez az élet nincs meg az emberben, csak Krisztus által lehet birtokolni. Nem lehet megszolgálni; ez ingyen ajándékként adatik annak, aki személyes Megváltójaként hisz Krisztusban. ‘Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.’ (Jn 17:3). A világ számára nyitva áll az élet forrása.” (Szemelvények I, 296, 297. old., – Az idők jelei, 1897. április 8.)

“Krisztus egy testté lett mivelünk, hogy mi egy lélekké lehessünk Ővele. Ennek az egyesülésnek hátterén jöhetünk elő sírjainkból, – ez nem egyszerűen Krisztus hatalmának megnyilatkozása, hanem hit által miénk lett az Ő élete. Azok, akik látják Krisztus valódi jellemét, és szívükbe fogadják Őt, örök élettel bírnak. Krisztus a Lélek által lakozik bennünk; és Isten Lelke, melyet hittel fogadhatunk szívünkbe, megkezdi bennünk az örök életet.” (Jézus élete, 388. old.)

“[A hívő] meghalhat bár, ahogy Krisztus is meghalt, de az Üdvözítő élete benne marad. Élete Krisztussal együtt el van rejtve az Istenben. ‘Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek’, mondta Jézus. Ő munkálja azt a folyamatot, amely során a hívők eggyé lesznek Vele ebben az életben, hogy egyek lehessen Vele az örökkévalóságban is. …

És az utolsó napon tulajdon részeként fogja őket feltámasztani. … Krisztus eggyé lett velünk, hogy mi is egyek lehessünk Ővele istenségében.” (Maranatha, 301. old.)

Az ember lelke különválasztható testétől

“Személyazonosságunk megőrződik a feltámadáskor, de azok az anyagok és elemek, amelyek a sírba kerültek, nem. Isten csodás művei rejtélyesek az ember előtt. A lélek, az ember személyisége visszatér Istenhez, hogy megőriztessék. A feltámadáskor azonban minden ember visszakapja saját személyiségét. Isten a maga idejében előhívja majd a holtakat, hogy újra beléjük adja az élet leheletét, és megszáradt csontjaikat életre szólítsa. Ugyanolyan alakkal kelnek majd életre, de mentesek lesznek minden betegségtől és fogyatéktól. Ugyanazokkal az egyéni ismertetőjelekkel fognak bírni, így a barátok megismerhetik majd egymást. Istennek nincsenek olyan természeti törvényei, amelyek arra engednének következtetni, hogy Isten ugyanazokból az anyagi részecskékből akarja újra felépíteni az embert, mint amelyek a halál előtt alkották a testet. Isten olyan testet szeretne adni a meghalt igazaknak, amelyben gyönyörködhet.” (Hetednapi adventista bibliakommentár, 6. köt., 1093. old.)

Milyen értelemben egyek Isten és Krisztus?

“A Krisztus és az Ő tanítványai között fennálló egység nem teszi semmissé egyikük személyiségét sem. Egyek céljaikban, gondolkodásukban és jellemükben, de nem személyükben. Isten és Krisztus is ilyen értelemben egyek.” (A nagy orvos lábnyomán, 422. old.)

Mi a Lélek közbenjárása?

“Nekünk nem egyszerűen Krisztus nevében kell imádkoznunk, hanem a Szent Lélek ihletésével is. Ez a magyarázata annak, hogy a Lélek is ‘esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.’ (Róm 8:26) Isten örömmel válaszol az ilyen imákra. Ha komolyan és odaszántan sóhajtunk fel imában Krisztus nevében, akkor ez az odaszánás már önmagában is biztosíték Isten ígéretére, hogy Ő válaszolni fog imádságunkra ‘véghetetlen bőséggel […], feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk.’ (Ef 3:20).” (Krisztus példázatai, 147. old.)

“Csak egyetlen csatornán keresztül közelíthetünk Istenhez. Imádságaink csak egyetlen név által juthatnak el őhozzá, – ez a név pedig a mi közbenjáró Urunk Jézusunké. Az Ő Lelkének kell könyörgéseinket ihletnie. A szentélyben tilos volt idegen tüzet használni az Isten előtt meglóbált füstölőknél. Hasonlóképp, magának az Úrnak kell égő vágyat gyújtania szíveinkben, hogy imádságaink meghallgatásra találjanak előtte. A bennünk lakozó Szent Léleknek kell érettünk esedeznie, kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Review & Herald, 1897. február 9.)

“Közbenjárónk, Krisztus, és a Szent Lélek szüntelenül közbenjár az emberért, de a Lélek nem úgy esedezik érettünk, ahogyan Krisztus, aki a világ megalapítása óta kiontott vérét mutatja fel; mert a Lélek szívünkön keresztül munkálkodik, és bűnbánó, dicsérő és hálaadó imákat vált ki belőlünk. A hálaadás, amely ajkunkról árad, a Lélek munkájának eredménye, mely lelkünk húrjait pendíti meg, szent gondolatokat és a szív zenéjét keltve életre bennünk.” (Szemelvények I, 344. old.)

Jézus milyen kapcsolatban volt Istennel a mennyben?

“A nagy Alkotó egybehívta a menny lakosait, hogy az angyalok jelenlétében is különleges megtiszteltetésben részesítse Fiát. A Fiú az Atyával együtt ült a trónon, és a szent angyalok mennyei seregei köréjük gyülekeztek. Ekkor az Atya kijelentette, hogy Ő maga rendelte el, hogy Krisztus, az Ő Fia, egyenrangú legyen Ővele; azaz hogy Fia jelenlétére úgy kell tekinteni, mintha az az Ő jelenléte lenne. A Fiú szavára ugyanolyan készségesen kell hallgatni, mint az Atya szavára. Fiát Ő ruházta fel hatalommal, hogy vezesse a mennyei seregeket. Fiának különleges szerepet szánt abban, hogy Vele közösen együtt munkálkodva megteremtsék a földet, és minden élőt. A Fia az Ő akaratát és terveit fogja véghez vinni, de semmit sem tesz Önmagától. Az Atya akarata fog Benne teljesülni.

Lucifer irigy és féltékeny volt Jézus Krisztusra. Azonban amikor minden angyal meghajolt Jézus előtt, hogy elismerje teljhatalmát, hatáskörét és jogos uralmát, akkor velük együtt ő is meghajolt; szíve azonban tele volt irigységgel és gyűlölettel. Krisztus betekintést nyerhetett Isten különleges terveibe, Lucifer azonban nem volt feljogosítva erre. Nem értette azokat, de nem is volt szabad tudnia Isten terveiről. Krisztust ezzel szemben a menny egyeduralkodójaként ismerték el, Ő Isten erejével és hatalmával bírt. Lucifer úgy vélte, hogy az angyalok inkább őt kedvelik. Felmagasztalt állapota mégsem váltott ki belőle hálát és dicséretet Alkotója iránt. Isteni magasságokba vágyott. Önmaga előtt tetszelgett, és tudta, hogy az angyalok megbecsülik őt, mivel különleges küldetése volt. A nagy Alkotó mellett állt, és az örök Istent körülvevő dicsőséges fénysugarak szüntelen áradtak rá. Azon elmélkedett, hogy az angyalok milyen örömteli fürgeséggel hajtják végre parancsait. Vajon az ő ruhái nem fényesek és gyönyörűek? Miért kellene Krisztust nagyobb tisztességben részesíteni, mint őt?

Elégedetlenkedve, és Jézus Krisztus iránti irigységgel tele elhagyta az Atya közvetlen közelségét. Összehívta az angyali sereget, de valódi céljait elrejtette. Elkezdett beszélni a témáról, azaz önmagáról. Megbántott áldozatként ecsetelte, hogy Isten miképpen részesítette Jézust előnyben vele szemben, őt pedig elhanyagolta. Azt mondta nekik, hogy az angyalok eddigi édes szabadságának hamarosan vége szakad. Mert micsoda uralkodót helyeztek föléjük, hogy azonnal szolgai módon kell tisztelniük őt? Kijelentette előttük, hogy azért hívta őket egybe, hogy biztosítsa őket, hogy ő soha többé nem fogja elnézni, hogyan fosztják meg őt és társait jogaiktól; hogy soha többé nem hajol meg Krisztus előtt; hogy magának követeli azt a tiszteletet, ami eredetileg őt illetné meg, és hogy felajánlja vezetését mindazoknak, akik hajlandóak követni őt és hallgatnak szavára.

Vita robbant ki az angyalok között. Lucifer és szimpatizánsai Isten kormányzatának megreformálását követelték. Elégedetlenek és örömtelenek voltak, mivel nem tekinthettek bele az Ő kikutathatatlan bölcsességébe, és nem tudhatták meg, mi volt Isten célja azzal, hogy oly mértékben felmagasztalta Fiát, hogy korlátlan hatalmat és irányítást helyezett kezébe. A Fiú uralma ellen lázadtak.” (A megváltás története, 13-15. old.)”