32 éve hiszem a „végső engesztelésről” szóló tanítást, és továbbra is meggyőződésem, hogy az advent mozgalomnak ezen egyedülálló tanítása szilárd bibliai alapokon nyugszik. Az elmúlt két év során, a hit általi megigazulás hirdetése közben azonban többekben felmerült a kérdés, hogy a hit általi megigazulásról vallott nézeteink nem teszik-e semmissé a végső engesztelés tanát.
Amennyiben a Biblia ebbe az irányba vezetne, akkor el kellene vetnem. De vajon a Krisztusban való megigazulásról szóló igazság a végső engesztelés elvetéséhez vezet? Nagyon fontos kérdésről van szó, ezért választottuk ezt jelen tanulmányunk fő témájául.
Nemrégiben olvastam Dániel 9:24-et, és megállapítottam, hogy ez az ige Krisztus munkájáról szól. Erre valaki megkérdezte: „Honnan tudod, hogy ez a vers Krisztusról beszél?” Nos, nézzük meg ezt a verset közelebbről:
„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a szentek szentje.”
Kiről szól ez a prófécia? Azt olvassuk: „hetven hét szabatott a te népedre”. Mivel tudjuk, hogy Dániel zsidó volt, egyértelmű, hogy itt a zsidó népről van szó. Biztos vagyok benne, hogy ez a prófécia a legtöbb olvasó előtt ismeretes. Tudjuk, hogy a hetven hét olyan periódus, amely a zsidókra vonatkozott, és a hetven hét (amely tulajdonképpen 490 évvel egyenlő) i. sz. 34-ben lejárt. Az adventisták hiszik, hogy István megkövezésével betelt a hetven hét, amely a zsidókra szabatott, s ebben az évben minden, a 24. versben említett dolog végbement.
Hosszú évekig azt hittem, hogy Isten azt a feltételes ígértet tette ebben a jövendölésben, hogy a zsidók ezen időszak alatt megszűnnek majd vétkezni, nem hágják át többé Isten törvényét és örök tökéletességre jutnak. Ha azonban ma megfigyelem ezt a próféciát, rá kell jöjjek, hogy ez a feltételezésem nem lehet igaz. Van ugyanis valami, amit a zsidók mint nép nem tudtak teljesíteni. Nézzük meg még egyszer! Azt olvassuk ebben a próféciában, hogy eltöröltessék a hamisság. Figyeljük meg ezt a kifejezést! Csak egyetlen személy van, aki eltörölheti a hamisságot. Ez a személy pedig Jézus Krisztus. Egyetlen közönséges ember, egyetlen nemzet sem képes erre. Egyedül Krisztus tudta beteljesíteni ezt a próféciát, tehát arról a munkáról beszél, amelyet neki magának kell elvégeznie. Figyeljük meg még egyszer az elvégzendő feladatokat:
- „hogy vége szakadjon a gonoszságnak”
- „bepecsételtessék a bűn”
- „eltöröltessék a hamisság”
- „elhozassék az örök igazság”
- „bepecsételtessék a látomás és a próféták”
- „felkenettessék a szentek szentje”
Néhányan ragaszkodnak ahhoz a nézetükhöz, hogy itt a zsidókról és Isten velük szemben támasztott követelményeiről van szó, nem pedig Krisztus művéről. Azt mondják, ha ez valóban Krisztus munkájára vonatkozna, akkor már be kellett volna teljesedniük, hiszen Krisztus biztosan nem vallott volna kudarcot. Nem tudják elfogadni, hogy ezek a dolgok már beteljesedtek és főképpen, hogy a hamisság eltöröltetett, a bűn bepecsételtetett. Sokkal egyszerűbb azt hinni, hogy Isten a zsidóktól várta el a fent felsoroltakat, akik nyilvánvalóan belebuktak ebbe, ahelyett, hogy elhinnék: Krisztus mindezt már beteljesítette.
A hamisság eltörlése
De maradjunk csak a Bibliánál, és vegyük számba, mit is mond. Van néhány vers, amelyből kitűnik, hogy Krisztus már beteljesítette ezt a próféciát. Tegyük fel először ezt a kérdést: Eltörölte-e már Krisztus a hamisságot? A Róm.5:10-ben ezt olvassuk:
„Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele.” (Róm.5:10)
Figyeljük meg, mi békéltetett meg minket Istennel! Nem olyasmi ez, amit te tettél volna vagy én – Isten Fiának halála békéltetett meg minket, s ez független a mi cselekedeteinktől. A mi tetteinknek és a zsidók cselekedeteinek semmi közük sincs a Krisztus által elvégzett megbékéléshez. Az emberiség már megbékélt Istennel – ez egy kész tény, és nem függ tetteinktől vagy életmódunktól. Kizárólag azon alapul, amit Isten Fia tett. Istennel Fiának halála által békéltettünk meg. Ezt az igazságot tárja fel világosan a II.Kor.5:18-19:
„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.” (II.Kor.5:18-19)
Ez a vers világosan kimondja: Isten békéltette meg magával a világot Krisztusban. És hozzáteszi: „nem tulajdonítva nékik bűneiket”. A „tulajdonítás” azt jelenti, hogy „vádol”, „bűnösnek tart”. Sokak számára nehéz ezt megérteni, noha a Biblia világosan tanítja. Egyértelműen mondja, hogy Isten az ő Fiában valóban megbékéltette magával a világot.
A világ – az egész bolygó – Krisztus halála révén békéltetett meg Istennel. Ha magunk elé akarjuk ezt képzelni, gondoljunk el egy falat. Az egyik oldalon állt az ember, a másik oldalon Isten. A fal neve bűn – ez állt az ember és Isten között, és ez választotta el őket egymástól. Ezt a falat lebontották. Hogyan? Krisztus halála által! Isten Fiának halála lerombolta és eltávolította ezt a falat az útból. Jézus elvette bűneinket – nemcsak azokat, amelyeket már elkövettünk, hanem azokat is, amelyeket a jövőben fogunk elkövetni. Krisztus már minden bűnért megfizetett. Ha viszont Krisztus már megfizetett értük, akkor azok nem jelenthetnek többé problémát Isten számára.
Ilyenkor valaki mindig előáll ezzel a kérdéssel: „Azt akarod mondani, hogy nem gond, ha bűnt követek el?” Nem, nem ezt akarom mondani! De azt állítom, hogy Isten részéről a bűn többé nem állhat Isten és ember közé. Van azonban egy szempont, ami miatt bűnöd mégis problémát jelent: Ha nem hiszed el azt, amit Isten az Ő Fia által érted elvégzett. Ha nem fogadod el a megbocsátást és a megigazítást Krisztusban, mert mindig csak saját tetteidre gondolsz, és elfelejted, mit tett Isten érted Fia által, akkor a bűn – számodra – továbbra is problémát fog jelenteni. A Biblia azt mondja, hogy Isten nem tulajdonítja a világnak a törvényszegéseket. Nem arról van szó, hogy Isten csak a keresztényeknek nem tulajdonít bűnt. Sokkal nagyobb örömhír, hogy az egész világnak nem tulajdonítja vétkeit. Isten ugyanis Fia halála által tökéletesen félretette az útból a bűnöket. Csak annyi a gondunk, hogy ezt nem akarjuk elhinni. Mert a valós problémát nem a bűneink jelentik, sokkal inkább az a tény, hogy nem hiszünk annak, aki a bűn kérdését egyszer és mindenkorra megoldotta.
Bepecsételtetik a bűn
Na de mi a helyzet azzal a próféciával, ami azt mondja, hogy bepecsételtetik a bűn? Vajon Jézus a bűnt is eltörölte volna i. sz. 34-ig? A Zsid.9:26-ban a következőt olvassuk Jézusról:
„Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.” (Zsid.9:26)
Megismétlem: a bűn nem jelent többé problémát Isten számára. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus az egész világ bűneit magára vette. És mit jelent ez? Felvitte a fára és eltörölte a bűnt a kereszten. Ha csak felfognánk, mit is jelent mindez az egyes ember számára! Azt jelenti, hogy létezik olyan emberi élet, amelyben nincs bűn, és a miénk lehet, ha akarjuk! Az egyetlen „feltétel”, hogy valóságosan higgyünk az Úr Jézus Krisztusnak. Csak el kell fogadnunk mindazt, amit Isten az Ő Fia által véghezvitt.
Egyértelmű tehát, hogy a Dán.9:24 nem a zsidókról, hanem Jézus Krisztusról szól. Csak másodlagos értelemben volt köze a zsidókhoz, hiszen Jézus a zsidók közül támadt, Izrael egyik törzséből származott. A bűn azonban kizárólag Krisztusban töröltetett el. A bűn emberiség feletti hatalma megtört, amikor Jézus „kárhoztatta a bűnt a testben” (Róm.8:3), éspedig közönséges emberi testben. Ezért nincs hatalma többé a bűnnek az emberiség felett. Engesztelést szerzett a bűnökért és elhozta az örök igazságot. Egyetlen emberi élet létezik, amely természetét tekintve örökkévaló igazságosságot hordoz.
Egyedüli problémánk, hogy nem akarjuk elhinni: ezt az életet tényleg megkaptuk ajándékba, és az ő élete tényleg a miénk. Aki azonban hiszi ezt, az szabaddá lesz! Meg kell ugyanis értenünk, hogy Jézus halála nem kizárólag annyit jelent, hogy váltságdíjat fizetett értünk. Sokkal inkább azért halt meg, hogy nekünk bűntelen és örökkévaló igazságosságot hordozó életet ajándékozhasson. Ha elhisszük és elfogadjuk, amit Krisztus értünk tett, akkor valóban megszabadultunk a bűntől. Nem ezt tanítja egyértelműen és világosan a Biblia?
„És megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján.8:32)
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt!” (Róm.6:14)
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” (1.Ján.3:9)
Ezek a versek bámulatosak. A legtöbb keresztény azonban fél tudomásul venni az itt leírtakat, mert különben „keresztény” tapasztalatai lelepleződnének. Isten szava azonban igazság. Az egyetlen indok, ami miatt nem tapasztaljuk meg mindezt, hogy nem akarjuk elhinni: Jézus már mindezt elvégezte értünk! A Biblia azt tanítja, hogy Ő eltörli a bűnt – és Ő pontosan ezt tette. Isten azért nem tulajdonítja nekünk vétkeinket, mert Krisztus eltávolította azokat az útból, a keresztfára szögezte őket.
A II.Kor.5:20-ban ez áll:
„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!”
Két félről van szó: Istenről és emberről. Volt egy fal közöttük, de ezt Isten lerontotta és eltávolította az útból. Akkor most mi az ember problémája? Az, hogy nem akarja elhinni azt, amit Isten már elvégzett. Isten már megbékélt az emberrel, de az ember? Az ember még nem békült meg az Istennel, mert szívében még mindig akadályokat emel, amelyek kizárólag az emberi elmében léteznek, nem Isten előtt. A bűn nem probléma többé Isten számára, mert ezt a kérdést Jézus tökéletesen és végérvényesen megoldotta.
Amikor ezt megértettem, rájöttem, hogy olyan ellenfél ellen küzdök, aki már halott. Olyan dolog miatt kárhoztattam magam, ami Isten számára nem jelent többé problémát. Felismertem, hogy a gondom sokkal inkább abban áll, hogy nem hittem el mindazt, amit Isten az Ő Fia által már megtett, s amikor ezt végre felfogtam, határtalanul megkönnyebbültem. Úgy éreztem, nagy kő esett le a szívemről.
Sokan azért roskadozunk bűnteher alatt, mert cselekedeteink alapján mérjük le magunkat. Krisztus helyett magunkat szemléljük. Ha azonban tekintetünket Krisztusra szegezzük, és megértjük, mit tett Isten az Ő Fia által értünk, akkor letesszük a terhet és nemcsak a bűn kárhoztatása alól szabadulunk fel, hanem azt is felismerjük, hogy a bűn hatalma megtört felettünk. Régi bűneinknek hirtelen nincs többé hatalma felettünk, és megéljük végre, hogy valóságosan szabadok lettünk. Nos, a Biblia világosan tanítja, mit tett Jézus értünk!
Forrás: Open Face, 2007. július
David Clayton