“Az ifjakat hasonlóképen intsed, hogy legyenek mértékletesek.” (Tit 2:6). Nem szabad, hogy az ifjak élvhajhászokká, a szórakozás rabjaivá váljanak, mint akik készek eltékozolni idejüket, pénzüket és befolyásukat önző érdekeik kielégítése céljából; ehelyett inkább józanságra és kegyességre kell törekedniük. Minden nap át kellene gondolniuk, hogy most a magvetés idejét élik, és hogy az aratás is az elvetett magokhoz képest lesz. A fiataloknak megfontoltan kell tervezniük életüket, és életvitelüket alá kell rendelniük a kritikának, hogy így szívük és cselekedetük feddhetetlenné legyen, és megállhasson az ítélet próbájában. Hajlandóknak kell lenniük a tapasztaltabb testvérek tanácsainak befogadására, hogy így megerősödve megállhassanak az útjukat keresztező veszedelmekkel szemben. Olyan befolyásoknak lesznek kitéve, amely eltávolítja őket az Istenhez való hűségtől, ez ellen pedig csak kötelességeik felismerése óvhatja meg őket.
Isten szeretné, ha a fiatalokból komoly felnőttek válnának, akik tettre készen vállalják a nemes harcot, és a felelősségek elhordozását. Istennek tiszta szívű, erős és bátor fiatalokra van szüksége, akik eltökélték magukban, hogy derekasan megvívják az előttük álló küzdelmet, hogy megdicsőítsék Istent, és az emberiség áldására legyenek. Ha az ifjúság inkább a Bibliát tanulmányozná, lecsendesítené féktelen vágyait, és hallgatna Teremtője és Megváltója hangjára, akkor nemcsak Istennel kerülnének békességbe, hanem maguk is nemesebbé és emelkedettebbé válnának. Örök érdeked, fiatal barátom, hogy figyelmezz Isten Igéjének tanácsaira, mert ezek felmérhetetlen fontossággal bírnak számodra is.
Kérlek benneteket, legyetek bölcsek, és gondoljátok meg, mi a zabolátlan, Isten Lelkének irányítását nélkülöző életvitel eredménye. “Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet.” (Gal 6:7-8). Saját lelketek érdekében, Krisztusra nézve kérlek titeket, aki önmagát adta, hogy megmentsen titeket a romlástól, álljatok meg egy pillanatra éltetek küszöbén, és gondosan mérjétek fel, milyen felelősségeitek, lehetőségeitek és kilátásaitok vannak. Isten megadta nektek a lehetőséget, hogy kiváltságos pályát fussatok be. Befolyásotok Isten igazságát hirdetheti; Isten munkatársai lehettek az ember megváltásának hatalmas művében.
Ezt mondja János: “Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2:14-17). Ó, bárcsak értékelnék a fiatalok ezt a magasztos pályát, amire elhívattak! Jól fontoljátok meg lépteiteket. Magasztos és szent célokkal vágjatok bele munkátokba, és tökéljétek el, hogy Isten ereje és kegyelme segítségével nem fogtok eltérni az egyenes útról. Ha rossz irányba kezdtek haladni, minden lépés tele lesz veszedelemmel és csapásokkal, és fokozatosan eltértek az igazság, biztonság és siker ösvényétől. Isteni erőnek kell felvérteznie elméteket és megelevenítenie erkölcsi tartásotokat. Isten ügye képességeink legjavát igényli, ezért sok területen van sürgető szükség képzett fiatalokra. Szükség van olyan emberekre, akikre széleskörű munkát lehet bízni az aratásra érett mezőkön. Átlagos képességű emberek is, ha teljesen átadják magukat Istennek, bűn és tisztátalanság nélkül élnek, sikerrel fognak járni, és hatalmas munkát végezhetnek Istenért. Fogadjátok meg, fiatalok, az intést; legyetek mértékletesek és józanok!
Hány fiatal pazarolta már el Isten-adta erejét ostobaságokra és kicsapongásra! Mennyi fájdalmas történetet látok szemeim előtt, ahogy fiatalokból emberi roncsok lettek, mind értelmi, erkölcsi és fizikai értelemben, csak mert rossz szokásaiknak adóztak! Állóképességük tönkrement, életük nagymértékben haszontalanná vált, mivel törvénytelen örömökben lelték kedvüket. Kérlek titeket, ó, korunk gondatlan, vakmerő ifjúsága, térjetek meg, és legyetek Isten munkatársaivá. Életetek legfontosabb kérdése az legyen, hogyan élhettek mások áldására és megmentésére. Ha Istentől kéritek a segítséget, az ő bennetek munkáló ereje minden ellenálló hatalmat legyőz, ti pedig megszentelődtök az igazság által.
A bűn riasztó méreteket öltött a mai ifjúság körében, de ti tűzzétek ki célul, hogy minden tőletek telhetőt megtesztek, hogy lelkeket mentsetek meg Sátán karmai közül. Vigyetek világosságot, ahová csak mentek; mutassátok meg, hogy szilárd célokat követtek, és nem szélingatta nádszálak vagytok, akik könnyen elhajlanak a gonosz társaság rábeszélésére. Ne bólintsatok rá meggondolatlanul az Istent megvetők tanácsaira, hanem inkább törekedjetek a megújításra, hogy visszatéríthessétek, és megmenthessétek a lelkeket a gonoszságból. Fohászkodjatok fel imában, hogy szelíd és alázatos lélekkel beszélhessetek az ellenállók lelkére. Minden egyes lélek, mely Krisztus zászlaja alatt kimenekedik tévelygéséből, hatalmas örömöt okoz a mennyben, győzelmi koronátokra pedig egy csillagot ír. A megmentett lélek isteni befolyása által másokat is az üdvösség ismeretére vezet majd, így a munka megsokszorozódik, és csak az ítélet napján lesz nyilvánvalóvá teljes kiterjedése. Ne tántorítson el az Úrért való munkálkodástól az a gondolat, hogy aligha tehetsz nagy dolgokat. Tedd meg azt a kicsinyt hűségesen, mert Isten munkálni fog erőfeszítéseid által. Beírja nevedet az élet könyvébe, hogy méltó vagy belépni Uradnak örömébe. Könyörögjünk őszintén az Úrhoz, hogy támasszon munkásokat, mert a mezők már fehérek az aratásra; és az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés.
Gyülekezeteink odaadó, önmegtagadó munkások után sóvárognak. Kisebb gyülekezeteinkből kezd elillanni az életerő, mert tagjaik nem törekszenek a körülöttük lévőkért való munkálkodásra. Isten kevés által ugyanúgy tud munkálkodni, mint sok által, gyülekezetei tagjaink mégsem fogják fel kellőképpen személyes felelősségüket. Megáldhat-e vajon Isten egy tétlen, önző gyülekezetet? Keljetek fel, testvéreim, jöjjetek Krisztushoz, és ő életet ad nektek. Isten mindenkinek kirendelte a maga munkáját, ezért óráinkat drága kincseknek kellene tartanunk, hogy Isten dicsőségére kamatoztassuk azokat. Bár nem szabad hirtelenkedve rohannunk, nem állhatunk tétlenségben sem, hanem Krisztusért fényhordozókként kell előrehaladnunk. Isten olyan férfi és női követőkre vágyik, akik tántoríthatatlanul ragaszkodnak elhatározásaikhoz és fogadalmaikhoz. E világ világosságává kell válniuk, hogy a velük érintkezőket bölcsebbé, tisztábbá, boldogabbá tehessék.
A fiataloknak legyenek távlatos elgondolásaik és bölcs terveik, hogy a lehető legtöbbet hozhassák ki lehetőségeikből, hogy megragadhassák az apostolokat is megelevenítő ihletettséget és bátorságot. János ezt mondja: “Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.” (1Jn 2:14). Magas mérce áll az ifjúság előtt, és Isten meghívja most őket, hogy álljanak be igazán szolgálatába. A Krisztus iskolájában tanulni vágyó, igaz-szívű fiatalok hatalmas munkát végezhetnek Mesterükért, ha egyedül Kapitányuk parancsára hallgatnak, amint az korunkhoz zengedez: “Legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1Kor 16:13). Olyan emberekké kell válnotok, akik alázatosan járnak Istennek, akik megállnak előtte Isten-adta férfiúságukban, mentesen minden tisztátalanságtól és a korunkat fertőző érzékiség szennyétől. Olyan emberekké kell válnotok, akik minden hamisságot és gonoszságot elvetnek, akik mernek igazak és bátrak lenni, felemelve Fejedelmünk, Immánuel véráztatta zászlaját. Tálentumaitok gyarapodni fognak, ahogy Mesteretek dicsőségére forgatjátok azokat, és drága megbecsülésben fogtok részesülni annak részéről, aki mérhetetlen áron megvásárolt titeket. Nem üljetek le hanyagul, semmit sem téve, csak mert nem tehettek valami nagy dolgot, hanem tegyétek azt, ami kezetek ügyébe esik, de azt alaposan és lelkesen.
Mindnyájan rendelkezünk valamennyi erővel és befolyással. Egyes emberek megváltoztatják világi terveiket mások befolyására, ha megfontoltan közelítik meg őket, és észérvekkel támasztják alá tanácsaikat. Egyes emberek arra ösztönöznek másokat, hogy bízzanak meg bennük, higgyenek ítélőképességüknek, változtassák meg eredeti elhatározásaikat, és cselekedjenek másképp, mint ahogy egyébként cselekednének – és mindezt egyszerűen személyes befolyásuk által érik el. Miért is ne használhatnánk mi is a befolyás erejét, hogy örök érdekeik szempontjából fontos kérdésekben győzzük meg őket? Használd fel befolyásodat, hogy meggyőzz embereket a Biblia igazságairól. Munkálkodj ugyanolyan komolyan Istenért ebben a kérdésben, mint ahogy tetted azt régen a világi kérdésekben; ahogy eddig a földi dolgokban forgolódtál erőd szerint, most törekedj minden erőddel arra, hogy feltartóztasd a világot elárasztó romlást. Így megmentheted embertársaidat attól, hogy bűnben és boldogtalanságban éljék le életüket. Ne várj jobb lehetőségekre; cselekedj most, míg tart a ma. Ahol vagy, ragadd meg lehetőségeidet. Akiknek szívükben van a munka iránti készség, mindenfele nyitott ajtókra fognak találni; mert az ilyenek imádkoznak a lehetőségekért és figyelik, hogy amikor feltűnik, azonnal megragadják, hogy a legtöbbet hozzák ki belőle. A csekélynek tűnő lehetőségek hűséges kiaknázása előkészíti az utat a nagyobb munka véghezviteléhez.
Krisztus önkénteseket keres, akik felsorakoznak mércéje alá, és hordozzák a kereszt zászlaját a világ előtt. Az egyház sóvárogja a fiatalok segítségét, akik bátor bizonysággal járulnak elő, és tüzes buzgalommal kavarják fel Isten népének meglankadt erejét – ezáltal megsokszorozva az egyház világban betöltött hatékonyságát. Szükség van az olyan fiatalokra, akik ellenállnak a világiasság áradatának, és felemelik szavukat az erkölcstelenséghez és kicsapongáshoz vezető első lépések ellen is.
De az Istennek szolgálni kívánó fiataloknak mindenekelőtt saját lélek-templomukat kell megtisztítaniuk minden tisztátalanságtól, Krisztust kell szívük trónjára ültetniük; így nyerhetik el azt az erőt, amely áthatja majd keresztény erőfeszítéseiket, és így lesznek csak képesek lelkes buzgalommal hirdetni az embereknek, hogy béküljenek meg Krisztussal. Hát nem így kellene válaszolniuk fiataljainknak Krisztus meghívására: “Itt vagyok; küldj engem”? Fiatalok, törjetek előre, és tökéljétek el magatokat, hogy Krisztus munkatársai lesztek, és felveszitek magatokra a munkát ott, ahol ő hagyta, és így beteljesítitek a művet.
Komoly üzenetet kell hirdetnünk a világ számára, ezért mily körültekintően kell munkálkodnunk, és mily feddhetetlen példával kell járnunk! Ha befolyásunkkal félrevezetjük a lelkeket, a kár a mi számlánkra íratik. Nem csak azért fogunk szenvedni, mert mi magunk elvetettük Krisztust, hanem azért is, mert a mi kemény, bűnbánatot nem ismerő szívünk másokat is arra ösztönzött, hogy maradjon meg a bűnben. Az Úr mindeneket megsegít, akiknek segítségre van szükségük, akik szorgalmasan kérik tőle az erőt és az isteni vezetést. Isten sok jó véghezvitelére fel fogja használni azokat, akik megtisztítják szíveiket az igazságnak való engedelmesség által. Akik szívből szeretik Istent, ezt ennek megfelelő cselekedetekkel mutatják ki; világosságuk az igazság és jóság tetteiben ragyog fel. “Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” (Mt 5:14). Kérlek titeket, testvéreim, gyökerezzetek meg. Lelkeiteket kössétek az örök Kősziklához. Isten nem csúfoltatik meg; ő ismeri az övéit. Az igazságról tett vallástételünk nem fog minket üdvözíteni; meg kell szentelődnünk az igazság által. Krisztus ezt mondta: “A te ígéd igazság.” (Jn 17:17). Tanulmányoznunk kell a Bibliát, össze kell vetnünk az igét az igével. A Biblia böngészgetése nem elegendő. Meg kell nyitni szívünket annak megértésére, hogy mit mond a Szentírás kötelességeink tekintetében. Józan, állhatatos hitre van szükségünk, és arra az erkölcsi bátorságra, amelyből csak Jézus részesíthet minket, hogy megerősödjük a próbák kiállására, és felkészüljünk a szolgálatra. Élő hitre van szükségünk, mely szorosan egyesít minket Istennel; csak így lehetünk sikeresek keresztény életünkben, és csak így lehetünk áldássá mások számára.
Forrás: Review & Herald, 1913. április 3. és 10.
Ellen G. White