[Az alábbi szemelvények „A Szent Lélek eljő reátok” c. áhítatos könyvből származnak, az oldalszámok az angol beosztást tükrözik – a szerk.]

Ha valaki megkérdezi, milyen korban élünk, azt mondom: a Szent Lélek korszakában élünk. Kérd áldásait! Itt az ideje, hogy még buzgóbban szenteljük oda magunkat az Úrnak! Ránk hárul a fáradságos, de örömteljes, áldásos munka, tudniillik Jézus jellemét kinyilatkoztatni azoknak, akik sötétségben élnek. Arra kaptunk elhívást, hogy a korunknak szóló különleges igazságot hirdessük. Mindehhez feltétlenül szükséges a Lélek kitöltetése. Imádkoznunk kellene ezért! Az Úr szeretné, ha kérnénk Őt. Nem voltunk odaadóak ezen a téren. (304.o.)

Nem Istenen múlik, hogy az ember nem részesül nagyobb mértékben kegyelmének ajándékaiban. Isteni ajándékát nem mérték szerint adja, de az emberek nem tudják értékelni, mert nem szeretnek kapni. Ha mindnyájan szeretnénk kapni, a Lélek be is töltene bennünket. Nyugodtan megelégszünk egy kevéske alamizsnával, és így a Lélek nem tud korlátlan mértékben ránk áradni. Beérjük egy kis hullámmal a víz felszínén, noha kiváltságunk lenne tapasztalni Isten Lelkének hathatós munkáját szívünkben. Ha keveset várunk, keveset is kapunk. (303.o.)

Isten a Szent Léleknél nagyobb ajándékot nem adhatott volna. Már nem lehet mit hozzátenni, hiszen minden szükségletet kielégít. A Szent Lélek: Isten életadó jelenléte, és ha megbecsüljük, akkor dicséret és hála fakad fel szívünkből, s ez a forrás örök életen át buzog majd belőlünk. A Lélek helyreállítása a kegyelem szövetsége. Milyen kevéssé becsüljük ezt a nagy ajándékot, mely oly sokba került és mégis ingyenes mindazoknak, akik elfogadják! Amikor a hit megragadja ezt az áldást, akkor gazdag lelki javakra tesz szert. A legtöbben azonban semmibe veszik ezt az áldást. Nagyobb megértésre van szükségünk, hogy felfogjuk valódi értékét…

…Az Urat nem dicsőítik visszafogott imádságaink, amelyek azt tükrözik, hogy valójában semmilyen válaszra nem számítunk. Komolyságot és bizonyosságot kíván minden hívőtől, aki a kegyelem trónjához közeleg. (Az idők jelei, 1901. augusztus 7.) (285.o.)

Az Úr Jézus szereti gyermekeit, s mikor azok bizodalmukat Őbelé helyezik és teljesen Rá hagyatkoznak, Ő megerősíti őket. Jézus bennük él, áthatja őket megszentelő Lelkével, és átömleszti lelkükbe életadó Önmagát. (Szombatiskolai munkás, 1896. február 1.) (306.o.)

Krisztus megígérte, hogy a Szent Lélek isteni befolyása követőivel lesz a világ végéig. De egyesek nem értékelik kellőképpen ezt az ígéretet, és nem is tapasztalják beteljesedését úgy, amint lehetne. Tudást, tehetséget, ékesszólást, és minden természetes vagy elsajátított képességet latba lehet vetni, de a Szent Lélek jelenléte nélkül egyetlen szívet sem lehet megérinteni, és egyetlen bűnöst sem lehet Krisztusnak megnyerni. Mikor tanítványai kapcsolatba kerülnek Krisztussal, és bírják a Lélek ajándékait, még a legelesettebb és legtudatlanabb is olyan erőt nyer, ami elhat a szívekig. Az Úr maga teszi őket a világegyetem leghatalmasabb befolyásának csatornáivá. (308.o.)

Jézus – közvetlenül mennybemenetele előtt – tanítványait a Szent Lélek ígéretével bátorította. Ez az ígéret ma éppúgy szól nekünk is, mint nekik, mégis milyen ritkán tárják ezt a nép elé, és milyen kevés szó esik elnyeréséről a gyülekezetekben!

E rendkívül fontos téma körüli csend eredményeképpen melyik ígéretről és gyakorlati beteljesedéséről tudunk kevesebbet, mint a Szent Lélek ajándékának gazdag ígéretéről, mely minden lelki munkát erővel hatna át?! A Szent Lélek ígérete csak esetlegesen szerepel összejöveteleink témájaként, néha-néha megemlítik, és ezzel le is van tudva. A próféciák tanulmányozásánál hosszasan időzünk; a tantételeket magyarázgatjuk; de éppen az marad ki a lelkipásztori szolgálatból, ami létfontosságú lenne az egyháznak ahhoz, hogy lelkiségben és hatóerőben növekedjen – hogy prédikációink meggyőző erővel hassanak, és a lelkek Istenhez térjenek.

Ezt a témát elhanyagolták, mondván, elég lesz majd valamikor a jövőben beszélni róla. Más áldásokat és ígéreteket tártak a nép elé, s az emberekben vágy ébredt, hogy elnyerjék Isten megígért áldását, de a Szent Lélek ajándékáról továbbra is úgy vélekednek, hogy ez jelenleg nem napirendi kérdés az egyház életében, mert kitöltetése csak valamikor később, a jövőben fog bekövetkezni.

Ha ezt a megígért áldást hittel megragadjuk, az összes többi áldást magával vonja, és az Úr bőségesen ellátja népét. Úgy tűnik, az ellenség ravasz cselvetéseivel elérte, hogy az Úr gyermekei ne legyenek képesek megérteni és megragadni az Ő ígéreteit… Azok fognak vigadozással aratni, akik az igazság szent magvait hintik. „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Zsolt 126:6) (Bizonyságtételek prédikátorok részére, 174-175.o.) (308.o.)

Ahogy a tanítványok a Lélek erejével betöltekezve indultak el, hogy hirdessék az örömüzenetet, úgy kell ma is Isten szolgáinak elindulniuk. Azzal az önzetlen vággyal kell felvennünk az Úr munkáját, hogy a kegyelem üzenetét elvigyük azokhoz, akik a tévelygés és hitetlenség sötétségében vesztegelnek. Az Úr feladatot ad nekünk a Vele való együtt munkálkodásban, s közben a hitetlenek szívében is dolgozik, hogy műve a távoli tájakon ugyancsak kiteljesedjen. Már most is sokan veszik a Szent Lelket, és az utat nem fogja többé eltorlaszolni a kedvetlen közöny.

Miért jegyezték fel a tanítványok tetteinek történetét, ahogy szent buzgalommal a Szent Lélek indítása és megelevenítő ereje által munkálkodtak, ha nem azért, hogy az Úr népe ezen feljegyzések nyomán ma is felbuzduljon az Érette való odaadó munkára? Amit az Úr az akkori időkben megtett népéért, pontosan olyan létfontosságú, sőt talán még fontosabb, hogy ma élő gyermekeiért is megtegye. Mindazt, amit az apostolok tettek, a mai gyülekezet minden egyes tagjának végeznie kell! Sőt, annyival nagyobb lelkesedéssel és a Szent Lélek annyival nagyobb mértékű közreműködésével kell ezt tennünk, amennyivel még határozottabb megtérésre való hívás szükséges a megnövekedett gonoszsággal szemben!

Mindenkinek – akire a jelenvaló igazság fénye ráragyog – együttérzéssel kell tekintenie azokra, akik még sötétségben vannak. Minden hívőnek tisztán és határozott sugarakkal kell visszatükröznie ezt a fényt. Az Úr ma is hasonló jellegű munkát szeretne végezni, mint amit a pünkösd utáni napokon a Neki szentelt hírnökökön keresztül. Napjainkban, amikor minden dolog vége elérkezett, nem kellene az első gyülekezet buzgóságánál még nagyobb lelkesedésnek fűtenie bennünket? Nem kellene-e Isten erejének sokkal hatalmasabban megnyilvánulnia ma, mint történt az a tanítványok idejében?! (Review & Herald, 1903. január 13.) (316.o.)

A legőszintébben kell törekednünk az egy akaratra és az egy közös célra. Egyedül a Szent Lélek keresztsége emelhet minket erre a magaslatra. Önmagunkról lemondva készítsük fel lelkünket a Szent Lélek befogadására, hogy az Úr nagy munkát végezhessen értünk, és többé ne azt mondjuk: „Nézd, mit teszek, mire vagyok képes!”, hanem ezt: „Lásd meg Isten jóságát és szeretetét!”…

Beszélhetünk a Szent Lélek áldásairól, de ha nem készítjük elő magunkat befogadására, mit használnak erőlködéseink? Küzdünk-e teljes erőnkből, hogy elérjük a Krisztus teljességével ékeskedő férfi és nő mértékét? Keressük-e az Ő teljességét, mialatt az elénk kitűzött cél – az Ő jellemének tökéletessége – felé törekszünk? (Review and Herald, 1902. június 10.) (318.o.)

Egyesek a Lelket nemkívánatos vendégnek tekintették, elutasították a gazdag ajándékot, nem ismerték el Őt, elfordultak Tőle és fanatizmusnak bélyegezték. Amikor a Szent Lélek az ember szívében munkálkodik, nem kérdezi, milyen úton-módon tevékenykedjék. Munkája gyakran szokatlan formában nyilvánul meg. Krisztus sem úgy jött el, ahogy a zsidók várták. Nem azért jött, hogy őket mint nemzetet felemelje. Előfutára úgy készítette az utat számára, hogy az embereket bűneik megbánására, megtérésre és keresztségre szólította fel. Krisztus üzenete ez volt: „Elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1:15)

A zsidók azért vetették el Krisztust, mert eljövetele nem egyezett elvárásaikkal. Véges emberek elméleteit az általuk megért kor miatt tartották csalhatatlanoknak. Most is ez a veszély fenyegeti az egyházat – véges emberek szeretnék behatárolni a Szent Lélek eljövetelének pontos módját. Bár soha nem ismernék be, sokan mégis megtették már ezt. És mivel a Lélek nem azért jön, hogy az embereket dicsőítse, vagy téves elméleteiket igazolja, hanem hogy megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, sokan elfordulnak tőle. …A Szent Lélek nem hízelkedik senkinek, és nem az emberi tervek szerint munkálkodik. (321.o.)

Ellen G. White