100 év advent-történelem a Szentháromság-tan tükrében

1903 J. H. Kellogg kiadja az Élő templom c. könyvét,
melyben az Isten személyiségéről és jelenlétéről szóló téves
(panteista) nézeteit Ellen White idézetekkel próbálja alátámasztani
1904 E. G. White válaszol a hitehagyás alfájára, s jelzi az omega
veszélyét; Különleges bizonyságtételek B sorozat
1915 Ellen White halála
1919 a Biblia-konferencián Prescott és mások szorgalmazzák a
Szentháromság-tan és Krisztus örökkévalóságának átgondolását, de erős
ellenállásba ütköznek
1926 L. E. Froom fiatal prédikátorként elkezd anyagot gyűjteni egy
Szent Lélekről szóló tanulmányhoz (pünkösdista forrásokból merít)
1928 Froom kiadja A Vigasztaló eljövetele c. könyvét,
melyben a Szentháromságot és a Szent Lélek különálló személy voltát
hangsúlyozza, s állításai alátámasztására Ellen White idézeteket használ
1931 a Biblia-konferencián Szentháromság-párti hitelveket
fogalmaznak meg (F. M. Wilcox), de ezeket hivatalosan nem szavazzák
meg; a Szentháromság-hívő hitvallás első ízben kerül bele a Gyülekezeti
kézikönyv
be
1940 J. S. Washburn néhány prédikátortársával együtt ellentámadást
indít Prescott ellen, az új, Szentháromság-hívő teológiát az
eretnekségek omegájának nevezi
1941 új (Szentháromság-hívő) keresztségi fogadalom bevezetése, a Gyülekezeti
énekeskönyv
átdolgozása, kibővítése Szentháromság-hívő énekekkel
1944 Uriah Smith: Dániel és a Jelenések c. könyvének
átdolgozása, a Szentháromság-ellenes kijelentések eltávolítása
1946 a Generálkonferencia megszavazza, hogy az általánosan
elfogadott (1931-es) hitelveken nem szükséges változtatni, kivéve, ha a
Generálkonferencia később másképp dönt; az egyház kiadja az Evangelizálás
c. könyvet, mely LeRoy Froom szerkesztői munkájának köszönhetően még
határozottabban törekszik bizonyítani, hogy Ellen White is
Szentháromság-hívő volt; ez az álláspont azonban sok helyen még mindig
nagy ellenállásba ütközik
1950 Wieland és Short vén a Generálkonferencián 1888-ra irányítja
az egyház figyelmét, de üzenetüket elvetik
1956 az adventista-evangelikál konferenciákon az egyház befolyásos
vezetői (L. E. Froom, Roy Allen Anderson és mások) nyilvánosan
elhatárolják magukat az úttörők nézeteitől, a
Szentháromság-ellenességtől, illetve Krisztus testtélételével
kapcsolatos tanításuktól
1957 megjelenik az 56-os konferenciák eredményeként a Kérdések
a tantételekről
c. könyv, melyben megerősítik az új teológiai
irányvonalat, és határozott kijelentésekkel tévedésnek minősítik az
első ötven év Szentháromság-tagadó teológiáját; továbbá előrevetítik a
régi elvekhez ragaszkodók kiközösítését
1963 Erwin Roy Gane teológiai szakdolgozatában a Szentháromság-tan
kifejlődését vizsgálja az adventizmuson belül; dokumentálja, hogy az
adventista úttörők az első ötven évben kétségtelenül
Szentháromság-tagadók voltak, Ellen White-ról viszont azt állítja, hogy
ő kezdettől fogva a Szentháromság-egy Istenben hitt
1971 Froom kiadja A végzet mozgalma c. könyvét, melyben az
advent mozgalom történetét dokumentálja; az úttörők
Szentháromság-ellenes hitét „betokozódott rákfenének” nevezi, s
tagadja, hogy ez általános lett volna a közösségben az első ötven
évben; Froom nyíltan támadja Short és Wieland törekvéseit is, és azt
állítja, hogy az adventi nép elfogadta az 1888-as üzenetet
1980 a dallasi Generálkonferencián megszavazzák az új, kiforrott
Szentháromság-hívő terminológiát alkalmazó hitelvi nyilatkozatot, és a Hitelvek
elfogadását kötelező érvényűvé teszik
1984 az új keresztségi fogadalom kötelezi a hívőket a Szentháromság
melletti vallástételre
1985 új Gyülekezeti énekeskönyv, határozott
Szentháromság-hívő állásponttal
1988 az egyház kiadja A hetednapi adventisták hiszik… c.
könyvét, mely a Kérdések a tantételekről c. könyvhöz hasonlóan
a hitelveket fejti ki; ebben tagadják Krisztus testtélétele előtti, szó
szerinti, Atyától való születését
1993 az egyház támadást indít a független prédikátori testületek
ellen a Vitás kérdések c. vitairattal, melyben a testtélétel
mellett kardoskodók legitimitásának kérdését vetik fel: „Vajon az ún.
történelmi adventizmus modern védelmezői valóban fel vannak készülve
arra, hogy visszatérjenek a Szentháromság-tagadó álláspontra?”
1994 William Johnsson vén, az Adventist Review szerkesztője
nyilvánosan kijelenti, hogy az adventista hitelvek annyira megváltoztak
az elmúlt évtizedekben, hogy gyakorlatilag nem beszélhetünk hitbeli
egységről a jelenlegi egyház és az úttörők egyháza között; a
Szentháromság-tannal kapcsolatos teológiai fordulatot a
„legmegdöbbentőbbnek” nevezi, és „jelenvaló igazságnak” hívja
2003 a fokozódó vitákra reagálva Jerry A. Moon, az Andrews Egyetem
egyháztörténeti professzora újraértékeli az adventista
Szentháromság-vitát egészen napjainkig; Gane-hez hasonlóan elismeri az
úttörők egyöntetű Szentháromság-ellenességét, de Froom „túlkapásait”
is; Ellen White szolgálatáról viszont azt állítja, hogy csak 1898-ra, a
Jézus élete kiadására érte el teljesen kiforrott,
Szentháromság-hívő álláspontját, az ettől korábbi kijelentései még nem
voltak egyértelműek
2008 a HNA Egyház második negyedévi hivatalos szombatiskolájában
elveti Krisztus mennyei Fiúságának tanát, és az isteni személyek
felcserélhetőségét képviseli

Sánta János