1903 | J. H. Kellogg kiadja az Élő templom c. könyvét, melyben az Isten személyiségéről és jelenlétéről szóló téves (panteista) nézeteit Ellen White idézetekkel próbálja alátámasztani |
---|---|
1904 | E. G. White válaszol a hitehagyás alfájára, s jelzi az omega veszélyét; Különleges bizonyságtételek B sorozat |
1915 | Ellen White halála |
1919 | a Biblia-konferencián Prescott és mások szorgalmazzák a Szentháromság-tan és Krisztus örökkévalóságának átgondolását, de erős ellenállásba ütköznek |
1926 | L. E. Froom fiatal prédikátorként elkezd anyagot gyűjteni egy Szent Lélekről szóló tanulmányhoz (pünkösdista forrásokból merít) |
1928 | Froom kiadja A Vigasztaló eljövetele c. könyvét, melyben a Szentháromságot és a Szent Lélek különálló személy voltát hangsúlyozza, s állításai alátámasztására Ellen White idézeteket használ |
1931 | a Biblia-konferencián Szentháromság-párti hitelveket fogalmaznak meg (F. M. Wilcox), de ezeket hivatalosan nem szavazzák meg; a Szentháromság-hívő hitvallás első ízben kerül bele a Gyülekezeti kézikönyvbe |
1940 | J. S. Washburn néhány prédikátortársával együtt ellentámadást indít Prescott ellen, az új, Szentháromság-hívő teológiát az eretnekségek omegájának nevezi |
1941 | új (Szentháromság-hívő) keresztségi fogadalom bevezetése, a Gyülekezeti énekeskönyv átdolgozása, kibővítése Szentháromság-hívő énekekkel |
1944 | Uriah Smith: Dániel és a Jelenések c. könyvének átdolgozása, a Szentháromság-ellenes kijelentések eltávolítása |
1946 | a Generálkonferencia megszavazza, hogy az általánosan elfogadott (1931-es) hitelveken nem szükséges változtatni, kivéve, ha a Generálkonferencia később másképp dönt; az egyház kiadja az Evangelizálás c. könyvet, mely LeRoy Froom szerkesztői munkájának köszönhetően még határozottabban törekszik bizonyítani, hogy Ellen White is Szentháromság-hívő volt; ez az álláspont azonban sok helyen még mindig nagy ellenállásba ütközik |
1950 | Wieland és Short vén a Generálkonferencián 1888-ra irányítja az egyház figyelmét, de üzenetüket elvetik |
1956 | az adventista-evangelikál konferenciákon az egyház befolyásos vezetői (L. E. Froom, Roy Allen Anderson és mások) nyilvánosan elhatárolják magukat az úttörők nézeteitől, a Szentháromság-ellenességtől, illetve Krisztus testtélételével kapcsolatos tanításuktól |
1957 | megjelenik az 56-os konferenciák eredményeként a Kérdések a tantételekről c. könyv, melyben megerősítik az új teológiai irányvonalat, és határozott kijelentésekkel tévedésnek minősítik az első ötven év Szentháromság-tagadó teológiáját; továbbá előrevetítik a régi elvekhez ragaszkodók kiközösítését |
1963 | Erwin Roy Gane teológiai szakdolgozatában a Szentháromság-tan kifejlődését vizsgálja az adventizmuson belül; dokumentálja, hogy az adventista úttörők az első ötven évben kétségtelenül Szentháromság-tagadók voltak, Ellen White-ról viszont azt állítja, hogy ő kezdettől fogva a Szentháromság-egy Istenben hitt |
1971 | Froom kiadja A végzet mozgalma c. könyvét, melyben az advent mozgalom történetét dokumentálja; az úttörők Szentháromság-ellenes hitét „betokozódott rákfenének” nevezi, s tagadja, hogy ez általános lett volna a közösségben az első ötven évben; Froom nyíltan támadja Short és Wieland törekvéseit is, és azt állítja, hogy az adventi nép elfogadta az 1888-as üzenetet |
1980 | a dallasi Generálkonferencián megszavazzák az új, kiforrott Szentháromság-hívő terminológiát alkalmazó hitelvi nyilatkozatot, és a Hitelvek elfogadását kötelező érvényűvé teszik |
1984 | az új keresztségi fogadalom kötelezi a hívőket a Szentháromság melletti vallástételre |
1985 | új Gyülekezeti énekeskönyv, határozott Szentháromság-hívő állásponttal |
1988 | az egyház kiadja A hetednapi adventisták hiszik… c. könyvét, mely a Kérdések a tantételekről c. könyvhöz hasonlóan a hitelveket fejti ki; ebben tagadják Krisztus testtélétele előtti, szó szerinti, Atyától való születését |
1993 | az egyház támadást indít a független prédikátori testületek ellen a Vitás kérdések c. vitairattal, melyben a testtélétel mellett kardoskodók legitimitásának kérdését vetik fel: „Vajon az ún. történelmi adventizmus modern védelmezői valóban fel vannak készülve arra, hogy visszatérjenek a Szentháromság-tagadó álláspontra?” |
1994 | William Johnsson vén, az Adventist Review szerkesztője nyilvánosan kijelenti, hogy az adventista hitelvek annyira megváltoztak az elmúlt évtizedekben, hogy gyakorlatilag nem beszélhetünk hitbeli egységről a jelenlegi egyház és az úttörők egyháza között; a Szentháromság-tannal kapcsolatos teológiai fordulatot a „legmegdöbbentőbbnek” nevezi, és „jelenvaló igazságnak” hívja |
2003 | a fokozódó vitákra reagálva Jerry A. Moon, az Andrews Egyetem egyháztörténeti professzora újraértékeli az adventista Szentháromság-vitát egészen napjainkig; Gane-hez hasonlóan elismeri az úttörők egyöntetű Szentháromság-ellenességét, de Froom „túlkapásait” is; Ellen White szolgálatáról viszont azt állítja, hogy csak 1898-ra, a Jézus élete kiadására érte el teljesen kiforrott, Szentháromság-hívő álláspontját, az ettől korábbi kijelentései még nem voltak egyértelműek |
2008 | a HNA Egyház második negyedévi hivatalos szombatiskolájában elveti Krisztus mennyei Fiúságának tanát, és az isteni személyek felcserélhetőségét képviseli |
Sánta János