S. N. Haskell: 1833-1922
A felhők között megjelenő szivárvány csupán jelképe annak a szivárványnak, ami öröktől fogva övezi a királyiszéket. Egy olyan rég letűnt korban, melyet a véges elme el sem tud képzelni, az Atya és a Fiú egyedül volt az univerzumban; Krisztus az Atya egyszülötte volt, és Jehova megosztotta Vele a teremtés isteni tervét. A világok és az azokat benépesítő élőlények teremtésének terve fokozatosan kibontakozott. Az angyali rend képviselői a világegyetem Istenének szolgáiul lettek szánva. Kicsiny világunk teremtése a mélyen átgondolt tervek közé tartozott. Előre látták Lucifer elestét; hasonlóképpen az isteni mű tökélyét megbontó bűn betörésének lehetőségét is. Ezeken a korai tanácskozásokon történt, hogy Krisztus szerető szíve megindult; és az egyszülött Fiú megesküdött, hogy élete árán is megváltja az embert, ha eltévelyedne és elesne. Az Atya és a Fiú, áthatolhatatlan dicsőségtől övezve, kezet adott rá. E felajánlásra való tekintettel Krisztus teremtői hatalommal lett felruházva, és megköttetett az örökkévaló szövetség; ekkor az Atya és a Fiú egy akarattal összefogtak, hogy véghezvigyék a teremtés művét. A mások javáért való önfeláldozás elve volt a mindenség alapköve.1
Világunk teremtése előtt “viaskodás lőn a mennyben.” Krisztus és az Atya szövetségben voltak; Lucifer pedig, az oltalmazó kérub elkezdett irigykedni, amiért őt nem engedték be a Két trónon ülő örök tanácsába.2
Krisztus volt az elsőszülött a mennyben; hasonlóképp Ő volt Isten egyszülöttje a földön is, és Atyja trónjának örököse. Krisztus, az elsőszülött, bár Isten Fia volt, mégis emberi természetet vett magára, és szenvedése által tökéletessé tétetett. Emberi formát vett fel, és örökké ember is marad.3
Lábjegyzetek
1. Haskell, Stephen N., A patmoszi látnok története, 1905., 93-94. old.
2. Haskell, Stephen N., A patmoszi látnok története, 1905., 217. old.
3. Haskell, Stephen N., A patmoszi látnok története, 1905., 98-99. old.