A Szent Lélek keresztsége – ahogy pünkösd napján is – ma is azzal fog járni, hogy megelevenedik az igaz vallásosság, és sok csoda lesz. Mennyei segítők járnak majd közöttünk, és az emberek úgy fognak szólni, ahogy Isten Szent Lelke indítja őket. De amikor az Úr úgy munkálkodik majd, mint a pünkösdöt követő időszakban, akkor sokan azok közül, akik most állítják, hogy az igazságban hisznek, a Szent Lélek munkájára – amelyet valójában alig ismernek – elsők között kiáltják majd: „Óvakodjatok a fanatizmustól!” Azokra az emberekre, akik Lélekkel teljesek, ezt fogják mondani: „Édes bortól részegedtek meg.” (Csel 2:13)
Nincs messze az az idő, amikor lesznek emberek, akik sokkal közelebbi kapcsolatban akarnak lenni Krisztussal, sokkal közelebbi egységben az Ő Szent Lelkével, mint valaha. Ezt azonban csak akkor érhetik el, ha feladják saját akaratukat és saját útjukat, és alávetik magukat Isten akaratának és Isten útjának. A magukat kereszténynek vallók nagy bűne az, hogy nem nyitják meg szíveiket a Szent Lélek befogadására. Amikor a lelkek Krisztus után vágyakoznak, és szeretnének Vele eggyé lenni, akkor azok, akik megelégszenek a kegyesség látszatával, így kiáltanak: „Vigyázz, ne légy olyan szélsőséges!” Amikor a menny angyalai közénk jönnek, és emberi eszközökön keresztül munkálkodnak, akkor tartós, tényleges megtérések történnek – miként pünkösd után.
Testvéreim, vigyázzatok azért, hogy ne keltsetek túlfűtött izgalmat. Ugyanakkor ne tartozzunk azok közé sem, akik állandóan kételkednek és megkérdőjelezik Isten Lelkének munkáját; mert lesznek olyanok, akik – mivel saját hideg és megkeményedett szívük nem rezdül meg a késztetésekre – meg fogják kérdőjelezni és kritizálni azokat a férfiakat és nőket, akiket Isten Lelke birtokba vett. (Szemelvények II., 57.o.)
Ma nincsenek csodák?
…Az Úr parancsot ad a zúzó eszközökkel felszerelt férfiaknak: „Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, a kik a ház előtt valának.” (Ezék 9:5-6)
Itt azt látjuk, hogy az egyház – az Úr temploma – kóstolta meg elsőként Isten haragját. Ezek a vén férfiak, akiknek Isten nagy világosságot adott, és azért hívattak el, hogy a nép lelki érdekeinek védelmezői legyenek, hűtlenné váltak megbízatásukhoz. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell csodákra és Isten erejének határozott megnyilvánulásaira várnunk, mint hajdanán. Az idők megváltoztak. Ezek a szavak megerősítik őket hitetlenségükben, és ezt mondják: „Sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.” (Sof 1:12) Ő túl kegyelmes ahhoz, hogy ítélettel látogassa meg népét. „Békesség és biztonság!” – így kiáltanak azok, akik soha többé nem emelik már fel trombitaként hangjukat, hogy hirdessék Isten népének bűneiket és Jákób házának vétkeiket. (Bizonyságtételek V., 211.o.)
Ellen G. White