A beiktatás

„Krisztus mennybemenetele volt a jele annak, hogy követői elnyerik a megígért áldást. Erre várniuk kellett, mielőtt munkájukat elkezdhették. Miután Krisztus a mennyei kaput átlépte, angyalok imádata közben elfoglalta trónját. Midőn a beiktatás ünnepélye véget ért, a Szentlélek bőséggel áradt a tanítványokra és Krisztus valóban megdicsőíttetett azzal a dicsőséggel, melyet az Atyánál öröktől fogva bírt. A Lélek kiárasztása pünkösd napján a menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént. Ígérete szerint elküldte a Szent Lelket a mennyből, annak jeléül, hogy immár mint Pap és Király, övé minden hatalom mennyen és földön; és Ő népének Felkentje.” (Ellen G. White, Apostolok története, Pünkösd c. fejezet)

„Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket,
és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók;
hadd menjen be a dicsőség királya.”

„Kicsoda ez a dicsőség királya?”
„Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.”

„Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket,
és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók,
hadd menjen be a dicsőség királya!”

„Kicsoda ez a dicsőség királya?”
„A seregek Ura, ő a dicsőség királya.”

(Zsolt 24:7-10)