E. J. Waggoner: 1855-1916
Az Ige “kezdetben” volt. Az emberi elme képtelen felfogni az ezen kifejezés által felölelt korszakokat. Az emberek nem érthetik meg, hogy mikor és hogyan született a Fiú, de azt biztosan tudjuk róla, hogy Ő nemcsak azelőtt létezett Isten Igéjeként, mielőtt eljött volna földünkre meghalni, hanem már a világ megteremtése előtt is. Keresztre feszítése előtt így imádkozott: “És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.” (Jn 17:5). És több, mint hétszáz évvel első adventje előtt az ihletett ige így jövendölte meg eljövetelét: “De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mik 5:2). Tudjuk, hogy Krisztus “az Istentől származott és jött” (Jn 8:42), azonban ez az örökkévalóság korszakainak oly régi eseménye volt, hogy ez az idő emberi ésszel fel sem fogható.1
Isten-e Krisztus?
Krisztus ezt a nevet nem valami nagy tettért járó jutalom gyanánt kapta, hanem örökségként illette meg Őt. Krisztus hatalmáról és nagyságáról szólva a Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja, hogy Ő annyival kiválóbb volt az angyaloknál, amennyivel “különb nevet örökölt azoknál.” (Zsid 1:4). Egy fiúgyermek mindig jogosan örökli atyja nevét; és Krisztus, mint “Isten egyszülött Fia,” jogosan viseli ugyanezt a nevet. Mivel egy fiúgyermek kisebb-nagyobb mértékben atyjának másolata; bizonyos szinten ugyanazokkal a tulajdonságokkal és személyes jellemvonásokkal bír, mint atyja; bár ez a másolás nem tökéletes az emberek esetében. Istennél azonban nincsen tökéletlenség, sem az Ő munkáiban, így Krisztus az Atya “valóságának képmása.” (Zsid 1:3). Az önmagában létező Isten Fiaként természeténél fogva örökölte az Istenség tulajdonságait.
Igaz ugyan, hogy Istennek sok fia van, Krisztus azonban “Isten egyszülött Fia,” ezért Ő olyan értelemben Isten Fia, amilyen értelemben egyetlen más lény sem az, és soha nem is lehet. Az angyalok Isten teremtett fiai, Ádámhoz hasonlóan (Jób 38:7; Lk 3:38); a keresztények Isten örökbefogadott fiai (Rm 8:14, 15); Krisztus azonban Isten született Fia. A Zsidókhoz írt levél továbbá azt is megmutatja, hogy Isten Fia nem olyan tisztet töltött be, amire Őt fel kellett volna emelni, hanem olyat, amihez Neki joga volt. Azt mondja, hogy Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, “Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett.” (Zsid 3:6). Azt is kijelenti, hogy Krisztus a ház Építője. (3. vers). Ő az, aki megépíti az Úrnak templomát, és bírja annak dicsőségét. (Zak 6:12, 13).2
Krisztus, mint Teremtő
Hadd tegyünk itt egy figyelmeztető megjegyzést. Ne gondoljuk, hogy az Atya tiszteletének rovására is felmagasztalhatjuk Krisztust, azaz hogy közben teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk az Atyát. Ez nem lehetséges, mivel ők egyek céljaikban. A Fiú tisztelésével az Atyát is tiszteljük. Jól ismerjük Pál szavait, miszerint “nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa” (1Kor 8:6); amint ezt már idéztük is, ti. hogy Őáltala teremtette Isten a világokat. Végeredményben minden dolog Istentől, az Atyától származik; maga Krisztus is az Atyától származott és jött ki, azonban tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség, és hogy Ő legyen a közvetlen, és végső Kivitelezője a teremtés minden egyes mozzanatának. Jelen vizsgálódásunk tárgya a Krisztust jogosan megillető pozíció, mely egyenlővé teszi őt Atyjával; ennek megértése által pedig közelebb kerülünk megváltó hatalmának helyes értékeléséhez.
Teremtmény-e Krisztus?
Mielőtt továbblépnénk az imént feltárt igazságok gyakorlati alkalmazására, néhány pillanatig szükséges, hogy elidőzzünk azon elmélet megvitatásán, amelyet sokan őszintén, és nem Krisztust tudatosan lekicsinylendő szándékkal képviselnek, ellenben álláspontjuk miatt gyakorlatilag tagadják Krisztus istenségét. Ezen elmélet szerint Krisztus teremtett lény, akit Isten jókedvéből magasztalt fel jelenlegi fenséges pozíciójába. E felfogás hirdetői minden bizonnyal kivétel nélkül híján vannak a Krisztus által valójában betöltött pozíció helyes ismeretének.
Ezen nézet képviselői álláspontjukat egy félreértelmezett igére alapozzák, melyet Jel 3:14-ben így olvasunk: “A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete.” Ezt tévesen úgy értelmezik, hogy Krisztust tekintik az első teremtett lénynek – hogy Isten teremtői munkája Vele kezdődött. De ez a nézet ellentmondásban van azokkal az igékkel, amelyek kijelentik, hogy maga Krisztus teremtett mindeneket. Azt mondani, hogy Isten a teremtés művét Krisztus megteremtésével kezdte, egyenértékű azzal, mintha Krisztust teljes mértékben kizárnánk a teremtés művéből.
A “kezdet”-nek fordított szó, az eredetiben “arché,” “fejet,” “fejedelmet” is jelent. Előfordul ez a görög uralkodók, az arkhónok megnevezésében, továbbá az érsek és az arkangyal szavainkban is. Vegyük például ezt az utóbbi szót. Krisztus az arkangyal. (Lásd: Júd 9; 1Thess 5:28, 29; Dn 10:21). Ez nem azt jelenti, hogy Ő az első angyal, mivel Ő nem angyal, hanem felettük áll. (Zsid 1:4). Ő ugyanis az angyalok feje, fejedelme, ugyanúgy, ahogy az érsek is a püspökök feje. Krisztus az angyalok parancsnoka. (Lásd: Jel 19:19, 14). Ő teremtette az angyalokat. (Kol 1:16). Így tehát az a kijelentés, miszerint Ő az Isten teremtésének kezdete, vagy feje, azt jelenti, hogy a teremtés Őbenne kezdődött; azaz, amint Ő maga is mondja: “Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” (Jel 21:6; 22:13). Ő az a forrás, amelytől mindenek származnak.
Attól sem kell Krisztust teremtménynek gondolnunk, hogy Pál úgy utal rá, mint aki “az elsőszülött minden teremtmény közül” (Kol 1:15 – Új prot. ford.), mivel a közvetkező versek nem teremtményként, hanem Teremtőként mutatják be Őt. “Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol 1:16-17). Ha tehát Ő teremtett mindent, ami valaha is teremtetett, és Ő minden teremtett dolog előtt már létezett, akkor világos, hogy Ő maga nem lehetett a teremtett dolgok között. Ő nem része a teremtésnek, hanem minden teremtés felett áll.
A Szentírás kijelenti, hogy Krisztus “Isten egyszülött Fia.” Ő született, nem teremtetett. Hogy mikor született, az nem tartozik ránk, és értelmünkkel is aligha foghatnánk fel, ha ki is lenne nyilatkoztatva számunkra. Mikeás próféta szavai mindent magukba foglalnak, amelyet erről a kérdésről tudhatunk: “De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mik 5:2). Krisztus valamikor Istentől származott, az Atya kebeléből jött ki (Jn 8:42; 1:18), de ez olyan régen volt az örökkévalóság napjaiban, hogy a véges elme számára ez gyakorlatilag kezdet nélkülinek tekinthető.
A lényeg azonban az, hogy Krisztus született Fiú, és nem teremtmény. “Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.” Ő “Fiú a maga háza felett.” (Zsid 1:4; 3:6). És mivel Ő Isten egyszülött Fia, szükségképpen ugyanabból a lényegből való, mint Isten, és születésénél fogva ugyanazzal a természettel és ugyanazokkal a tulajdonságokkal bír, mint Isten; mivel tetszett az Atyának, hogy Fia valóságának képmása és dicsőségének visszatükröződése legyen, és hogy Őbenne lakozzék az Istenségnek egész teljessége. Így Neki is “élete van Önmagában.” Saját jogtulajdonában van a halhatatlanság, és ezért másoknak is adhat belőle. Őbenne van az élet, ezért nem lehet Tőle elvenni, csak önként letéve vehette fel újra. Ilyen kifejezéseket használt: “Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” (Jn 10:17-18).3
Végül pedig azért is tudhatjuk, hogy az Atya és a Fiú Isteni egységben vannak, mivel ugyanazzal a Lélekkel bírnak. Pál, miután figyelmeztet, hogy azok, akik testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, így folytatja: “De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” (Rm 8:9). Itt azt látjuk, hogy a Szent Lélek ugyanúgy Isten Lelke is és Krisztus Lelke is. …4
Lábjegyzetek
1. Waggoner, E. J., 1890, Krisztus és az Ő igazsága, 9. old.
2. Waggoner, E. J., 1890, Krisztus és az Ő Igazsága, 11-13. old.
3. Waggoner, E. J., 1890, Krisztus és az Ő Igazsága, 19-22. old.
4. Waggoner, E. J., 1890, Krisztus és az Ő Igazsága, 23, 24. old.