Az úttörők gondolatai a bűnről

E.J. Waggoner

A Rómabeliekhez írt levél ötödik fejezete a következőt írja: „… miképen egy ember engedetlensége által – mi lett az eredmény? – sokan bűnösökké lettek…” Kinek a vétke által lettek sokan bűnössé? Ádám vétke által. Akkor bűnösként jövünk világra, nemde? A szülőktől nyert örökség – a jellemtulajdonságok, a kívánságok, a gonosz vonások – minden gyermekben visszatükröződnek. Az apa és anya tulajdonságai felismerhetőek a gyermekben, de gyakran a nagyszülőké, dédszülőké, még a korábbi generációké is. Ez vitathatatlan tény, mindnyájan tudjuk. Sokan ezt a csüggesztő tapasztalatot használják fel bűneik mentegetésére, mondván: „Nem tehetek róla, ezt örököltem. Nem tudok rajta változtatni, természetem része. Apámtól vagy nagyapámtól örököltem.” Vegyük például az italozásra való hajlamot! Nemzedékről nemzedékre öröklődik. Néha több generációval korábbról származik, de bizonyosan előtör majd ismét. Nos, ezek nem kitalált dolgok: ezek vagyunk mi, nemde? Részünket képezik, azzá tesznek, amik vagyunk, és ezen nem tudunk változtatni. Tudjuk, hogy nem kell erőlködnünk, hogy a gonoszt cselekedjük. Egészen spontán módon jön belőlünk.

Vegyük most az egész verset! Az első részével nincs probléma, és ha hozzátesszük a második tagmondatot, boldogok leszünk:

„Mert miképen egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm.5,19)

Hogyan lehetséges, hogy egy ember engedetlensége által bűnössé lettünk? Úgy, hogy örökségül kaptuk. És most ugyanazon úton és módon, azáltal, hogy valaki testben megjelent értünk, mindnyájan igazzá tétetünk!

Itt láthatjuk az ellentétet. Ugyanúgy, ahogyan szegény, nyomorúságos, esendő és bűnös teremtményekké lettünk, most igazzá leszünk. Mit jelent az igazságosság? Az igazság cselekvését. Tehát sokan fogják az igazságot követni, ez eddig világos. Hogyan lesznek vajon sokan igazakká? Az Egynek engedelmessége által. Ha tehát én az ő engedelmessége által leszek igazzá, és én az ő engedelmessége által követem az igazságot, akkor hol nyilvánul meg az ő engedelmessége? Bennem. Mit teszek én? Engedem őt cselekedni, és alávetem magam Isten igazságának. (E. J. Waggoner – Generálkonferenciai közlöny, 1897 – 6-9.bek.)

Ádám meghalt, és így minden ember, aki erre a világra születik, bűnös és halálos ítélet alatt áll. A kárhoztatás minden emberre elhatott, mivel egyetlen ember sincs, akinek esetében érvénytelen lenne a halálos ítélet. Az egyetlen út, amelyen az ember megmenekülhet a kárhozattól és a haláltól, Jézus Krisztus, aki meghalt érte és testében felvitte bűneinket a fára. A bűn büntetését és kárhoztatását értünk hordozta el, nem önmaga vétkeiért, mert ő maga bűntelen volt.

„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál… azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.” (Róm.5,12.18)

Mit jelent az „egynek igazsága”? Isten ajándéka ingyen kegyelemből, amely sokaké lehet. Ádám vétke bűnbe merítette az embert; Krisztus engedelmessége azonban kiemeli az embert a bűnből. Egyetlen ember egyetlen bűne sokakat sok bűnbe taszított, egyetlen ember engedelmessége azonban eltörölte sokaknak sok bűnét, és megszabadította őket a bűnök kárhoztatásától. (E. J. Waggoner – 1891-es Generálkonferenciai előadások, 9. szám)

A.T. Jones

A kérdés így hangzik: „Vajon a második Ádám igazsága ugyanannyi emberre elhatott, mint az első Ádám bűne? Nézzük meg közelebbről! Legcsekélyebb beleegyezésünk vagy tevékeny hozzájárulásunk nélkül valamennyien benne voltunk az első Ádámban – mi is ott voltunk. Az egész emberi nemzetség Ádámban volt. Amit ez az első Ádám – az első ember – tett, az minket is érintett, hatása ránk is kiterjed. Az első Ádám tette bűnbe vitt minket is, és a bűn következménye a halál, amely mindnyájunkra kivétel nélkül elhatott.

Jézus Krisztus, a második Ádám magára vette bűnös természetünket. Minden dologban hasonlóvá lett hozzánk. Azonos lett velünk és meghalt. Jézus halála által ezért minden, valaha a Földön élt ember, akire az első Ádám vétke elhatott, Jézusban meghalt és ezért újra élni fog. Ezért támadnak majd fel a halottak – mind az igazak, mind a gonoszok. Minden ember, akire csak elhatott a halál az első Ádám révén, a második Ádám révén ismét meg fog elevenedni. (A. T. Jones – Generálkonferenciai közlöny, 1895, 14. prédikáció)

J. N. Andrews

„A bűn”, amelyről ezekben a versekben szó van, mint láthatjuk, Ádám törvényszegése, amely miatt az egész emberi nemzetség bűnössé lett. Mielőtt a második Ádám eljönne, hogy meghaljon, kell egy törvény, ami megláttatja velünk az első Ádám törvényszegésének mélységét. (J. N. Andrews, „Miért adatott a törvény annak idején csak a zsidóknak”, 13. bek.)

Ellen G. White

Minden okunk megvan a szüntelen hálára Isten iránt, hogy Krisztus, tökéletes engedelmessége által ismét visszanyerte számunkra az üdvösséget, amelyet Ádám engedetlensége által elveszített. Ádám vétkezett és gyermekei osztoznak vele vétkességében és annak következményeiben. Jézus azonban elhordozta Ádám és gyermekei vétkét, így akik Krisztushoz, a második Ádámhoz menekülnek, mentesülnek a törvényszegés büntetése alól. Jézus visszanyerte az üdvösséget az ember számára, azáltal, hogy kiállta azt a próbát, amelyben Ádám elbukott. Ő ugyanis tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek. Mindazok, akik a megváltási tervet valóban megértették, felismerik, hogy nem menekülhetnek meg, ha megszegik Isten szent parancsolatait. Fel kell hagyniuk a törvényszegéssel és meg kell ragadniuk Isten ígéreteit, amelyek Krisztus szolgálata révén elérhetővé váltak számukra. (Az idők jelei, 1890. május 19., 8.rész)

Az anya, aki arra törekszik, hogy egyre jobban és jobban megismerje az Urat, rávezeti gyermekeit, hogy kövessék példáját. Az ígéretek az apáknak, anyáknak és gyermekeiknek szólnak (Csel.2,39). Ezek a gyermekek Ádámtól az engedetlenséget, a bűnt és a halált kapták örökségül. Az Úr odaadta Jézus Krisztust a világnak, Krisztus munkája pedig az, hogy Isten erkölcsi képmását és jellemét helyreállítsa az emberben. Kéziratok, 13. kötet, 14.old.)

A szülők aligha tudják elképzelni feladatuk komolyságát. A gyermekeket a bűn öröksége terheli. A bűnök pedig elválasztják őket Istentől. Jézus az életét adta azért, hogy helyreállítsa az ember Istennel való zavartalan kapcsolatát. Az emberiség az első Ádámtól nem kapott mást örökségül, csak vétket és halálos ítéletet. Krisztus azonban eljött és végigjárta azt az utat, amelyen Ádám elbukott, kiállva az összes próbát. Jóvátette Ádám szégyenteljes csődjét és bukását, amikor bűntelenül került ki a próbából. Ezzel visszahelyezte az embert Isten kegyelmébe, amelyben – ha elfogadja Krisztust, mint Megváltóját – az isteni természet részesévé válik. Így az ember összekapcsolódik Istennel és Krisztussal. Azért adatott Krisztus tökéletes példája és Isten kegyelme, hogy az ember fiait és leányait Isten fiaivá és leányaivá nevelhesse. (Kéziratok, 9. kötet, 236.old.)