Minden vallás egy Istenről alkotott felfogáson alapul. Ha tehát a kereszténységről van szó, akkor először is az Istenre vonatkozó keresztény nézetekkel kell kezdenünk, és azzal, kicsoda az Isten. A legtöbben úgy vélik, valamennyi keresztény egyforma nézetet vall Istenről és az ő tulajdonságairól. Mégis elképesztő, hogy a kereszténységen belül hányféle, az Istenről szóló elképzelés uralkodik. E tanulmány célja, hogy megvizsgálja, a Biblia milyen igazságot nyilatkoztat ki számunkra Istenről. Nézzük meg először is,Isten hogyan adta át Mózesnek a Tízparancsolatot a Sínai hegyen:
„És szólta Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” (II.Móz.20:1-3) Ki beszél itt? Az ÚR (héberül Jahve), a te Istened mondta: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Figyeljük meg, hogyan válaszolt Jézus az írástudónak, aki minden hívő legfontosabb kötelessége felől kérdezte.
„Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolat között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.” (Mk.12:28-32)
Kit szeressünk teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből? Ha azt a parancsolatot kapjuk, hogy teljes szívünkből szeressük Istenünket, akkor először is tudnunk kell, kicsoda Ő. Nagyon nehéz valakit úgy szeretni, hogy nem ismerjük, teljes szívünkből szeretni pedig egyenesen lehetetlen. Ha Istent valóban teljes szívünkből akarjuk szeretni, akkor mindenekelőtt meg kell tanulnunk ismerni és becsülni őt. Erre csak akkor leszünk képesek, ha elfogadjuk a Biblia rá vonatkozó tanúságtételét.
Azt a parancsolatot kaptuk, hogy kövessük Krisztust, a mi példaképünket: „Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” (I.Jn.2:6) Kit szeretett és imádott Jézus teljes szívéből? Atyját! Jézus így szólt a samaritánus asszonyhoz Jákób kútjánál: „Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul.” (Jn.4:22-23) Krisztus mondja, hogy ő az Atyát imádja.
A mi Urunk, Jézus Krisztus Istene
Miután Krisztust az Atya halottaiból feltámasztotta, így szólt Máriához: „Ne illess engem, mert még nem mentem fel az én Atyámhoz: Hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn.20:17) Jézus kijelenti, hogy az Atya nemcsak Atyja, hanem Istene is.
Pál apostol azért imádkozott, „hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az ő megismerésében.” (Ef.1:17)
Jézus így szól a filadelfiai gyülekezethez: „Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét nem jő ki; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” (Jel.3:12)
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk fia által, Akit tett mindeneknek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása [minden tekintetben tökéletes reprodukciója], aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a magasságban. Annyival kiválóbb lévén [életet nyert] az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.” (Zsid.1:1-4)
Isten Fia Atyja (jogos) örökségébe lépett (a fiúság jogán). Így kapott örökségként kiváló nevet.
„Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem fiam? Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról így szól… Ámde a fiúról így: A te királyi széked, óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. … Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?” (Zsid.1:5-13) Figyeljük meg, hogy az Atya Fiát „Istennek” nevezi, de mégsem az „én Istenemnek”.
Dávid így írta: „Monda az Úr [Jahve = a „VAGYOK”, az egyedül igaz Isten tulajdonneve] az én uramnak [Adonai]: Ülj az én jobbomon, míg az ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.” (Zsolt.110:1) Az Atya (Jahve) szól Fiához (Adonai): Ülj az én jobbomra!
„Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova [Jahve], egymagad vagy felséges ÚR az egész földön.” (Zsolt.83:19)
Egy megszállott ember jött Jézushoz „és fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.” (Mk.5:7) Nyilvánvaló, hogy Jézus Atyja a leghatalmasabb Úr.
János apostol mennyei látomást kapott és így kiáltott fel: „És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel.21:22) Isten, az Atya az Úr mindenek felett.
Figyeljük meg Dániel látomását is: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.” (Dán.7:13)
Ezek a nevek, amelyek kizárólag az Atya Istenre vonatkoznak, mindenki mástól megkülönböztetik őt. Egyedül az Atyának jár hódolatunk – mint örökkévalónak, felségesnek, mindenek Istenének és Atyjának, a végtelen korúnak stb. Az Atya mindenek felett való (beleértve a Fiút is). Pál írta: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van.” (Ef.4:6) Isten, az Atya mindenek felett való.
„Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged. … Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn.17:1-3) Kicsoda az egyedül igaz Isten? Az Atya! Egyesek talán ezt mondják erre: „Ha Krisztus Isten, és az Atya az egyedül igaz Isten, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus hamis Isten.” Egyáltalán nem. A görög „αληθινος” szó, amely „igaz”-ként fordítható, azt jelenti, hogy valósághű, igazi, a valóságot hű hasonmásával állítja szembe. Krisztus az egyedül igaz Isten képmása.
Isten a szeretet Istene, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten és egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus.” (I.Tim.2:4-5) Ki az egyedüli Isten? Az Atya!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3:16) Ki az Isten ebben a versben? Az Atya!
„Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret.” (I.Kor.8:4-7) Ki az az Isten, akitől minden származik? Az Atya!
Mi áll Jn.1:1-ben? Nem Krisztusról, mint Istenről van itt szó? Nézzük meg az eredeti görög szövegben!
εν | αρχη | ην | ο | λογος | και |
Kezdetben | vala | az | Ige, | és | |
ο | λογος | ην | προς | τον | θεον |
az | Ige | vala | az Istennél, | ||
και | θεος | ην | ο | λογος | ουτος |
és | Isten | volt | az | Ige. | Ez |
ην | εν | αρχη | προς | τον | θεον |
volt | kezdetben | az Istennél, |
„Kezdetben vala az Ige [Isten Fia], és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. [Nem pedig „az Isten” volt, akinél viszont az Ige volt!] Ez kezdetben az Istennél volt.” (Jn.1:1-2) Figyeljük meg a görög eredetiben szereplő „az” határozott névelővel jelzett különbségtételt.
Az Atya tulajdonságai
Figyeljünk meg néhány tulajdonságot, amelyek egyedül Istent, az Atyát jellemzik. „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak.1:13) Ki az az Isten, aki nem kísérthető? Az Isten, aki nem kísérthető, nem lehet Isten Fia, mert ő mindenekben megkísértetett hozzánk hasonlóan. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid.4:15.)
Látta valaha ember az Istent? „Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.” (Jn.1:18) Ez nyilvánvalóan nem Isten Fiára vonatkozik, hiszen őt sok ember látta.
Pál apostol így int: „Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és uraknak Ura, kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.” (I.Tim.6:14-16) Isten, az Atya az egyetlen, aki semmilyen körülmények között nem halhat meg, hiszen Ő minden élet forrása és fenntartója: ha meghalna, akkor minden megszűnne létezni. E tulajdonság nem jellemzi a Fiút, hiszen ő halott volt!
Jézus világosan megmondta: „Ne félj, én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” (Jel.1:17-18) „A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust.” (Zsid.13:20)
Hogyan tette le Krisztus az életét?
„Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.” (Jn.5:26) Itt van a válasz: Jézus kapta az életét, ezért tudta letenni azt, és ezért tudta elszenvedni a halált. „Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.” (Zsid.2:9)
Kire hagyatkozott Krisztus mindenben, amit tett? Az Atya volt élete forrása és megtartója, és ez ránk nézve is igaz. Jézus mondta: „Én semmit sem cselekedhetem magamtól.” (Jn.5:30) De ezt is mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn.5:30)
Mi van azzal az igehellyel, amelyben az áll, hogy Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége?
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg.” (Kol.2:9) A görög „θεοτητος” szó, amelyet ebben a versben istenségnek fordítottak, az egész Bibliában csak egyszer fordul elő. De Pál világossá teszi számunkra, hogy mire utal levele első fejezetében. „Mert úgy tetszett…, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség.” (Kol.1:19) E „teljességet” a következő versekben magyarázza meg: „És hogy Ő általa békéltessen meg mindent magával…, Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” (Kol.1:20) „Mert Isten [az Atya] volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot.” (II.Kor.5:19)
Amikor azt mondja, hogy Krisztusban lakozik „az istenségnek egész teljessége testileg”, az „istenség” fogalma Istenre, az Atyára vonatkozik, aki a Fiú feje. „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.” (I.Kor.11:3)
A Biblia azt mondja, hogy az istenségnek egész teljessége lakhat mibennünk is: „És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy eképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Ef.3:19)
Ezt Isten viszi véghez azáltal, hogy isteni természete részesévé tesz minket. „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.” (II.Pét.1:4) A görög szó, amelyet itt „isteni”-nek fordítanak, a Csel.17:29-ben „istenség”-ként fordítottak.
Isten Krisztusban volt és Krisztusnak bennünk kell lennie, hiszen ez a dicsőségnek reménysége. „Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, tudniillik, hogy Krisztus tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” (Kol.1:27 – a kiemelés az angol KJV fordítás szerint)
Olvassuk el figyelmesen a következő verseket, mert érdekes fényt vetnek mostani témánkra: „Aztán a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat, és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (I.Kor.15:24-28)
A Fiú most és mindörökké Atyjának van alávetve. A görög „υποτασσω” kifejezés, amit „alávettetik”-ként fordítanak, azt jelenti: „alárendelni magát, ellenőrzés alá vetni magát, engedelmeskedni.” Ez egy görög katonai kifejezés, „egy parancsnok vezetése alatt alakulatba [hadosztályokba] állni”.
Pál azt írja Krisztusról, hogy ő „képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született”. (Kol.1:15) Az itt szereplő görög szó, a „πρωτοτοκος”, amelyet „elsőszülöttként” is fordítanak, a következőt jelenti: „minden teremtés előtt született”. (Wigram görög lexikon) „Krisztust minden teremtmény Elsőszülöttjének nevezi, mert még a világegyetem teremtése előtt Istentől született!” (Thayer görög lexikon)
Mikeás így prófétált: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júdának ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” A német Eberfelder-Bibliában ez így áll: „és eredete az ősidőkből, az örökkévalóság napjaiból van”.
Ez a vers úgy beszél Isten Fiáról, mint akinek eredete (kezdete) – az általunk ismert – tér és idő kezdetétől jóval előbbre tehető. Tudjuk, hogy ez a vers Isten Fiára vonatkozik, mert Máté idézi is: „És [Heródes] egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, Izraelt.” (Mt.2:4-6)
A Biblia újra és újra megerősíti számunkra azt a csodálatos igazságot, hogy Krisztus valóságosan az Isten Fia, akit Isten nemzett. A Példabeszédek 8:1-ben a Bölcsesség szól hozzánk. Ki a Bölcsesség? A 8. vers leírja, hogy szája van és beszél. Pál apostol írja: „Ámde maguknak a hivatalosaknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét [prédikáljuk].” (I.Kor.1:24) „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.” (I.Kor.1:30) Jézus Krisztus a Bölcsesség, és így szól hozzánk (Péld.8.f.):
„Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.” (Péld.8:24-25) A héber ige, amit „születtem”-ként fordítottak, e formájában csak háromszor olvasható a Bibliában. Lássuk a két másik igét, amelyben használta a szerző:
„Te születtél-e az első embernek? Elébb formáltattál-é, mint a halmok?” (Jób 15:7) „Íme én vétekben fogantattam [bűnösként születtem] és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt.51:7) Világosan látható, hogy a „született” kifejezés, amely a Péld.8:24-25-ben szerepel, nem jelenthet mást, mint „világra jönni, vkit nemzeni”. Ha a Péld.8:24-25-ben kizárólag intellektuális bölcsességről lenne szó, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy Isten, léte egy bizonyos időpontjában bölcsességre tett szert, és ezen időpontig nem lett volna bölcsessége. Ezek a versek egyértelműen nem erről szólnak, hanem sokkal inkább Isten Fiának születéséről.
Folytassuk tovább vizsgálódásunkat Péld.8 fejezetében, hogy még többet tudhassunk meg a Bölcsesség tulajdonságairól:
„Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az embereknek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engem, és boldogok, aki az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki gyűlöl engem, szereti a halált!” (Péld.8:26-36)
Az „Atya” és „Fiú” fogalmakértelmük alapján feltételezik, hogy az egyik előbb volt, mint a másik. Így értelmezték a zsidók is. Példabeszédek könyvében olvassuk: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállt volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?” (Péld.30:4)
Az Újszövetség újra és újra megerősíti azt a tényt, hogy Krisztust az Atya szülte, még a világ teremtése előtt. „János [aki hat hónappal volt idősebb Jézusnál] bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett [azaz korábban létezett, korábban kapott életet], mert előbb volt nálamnál.” (Jn.1:15) „Ez az, akiről ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.” (Jn.1:30)
Jézus ezt mondta tanítványainak: „Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem az Atyától [testileg tőle származni, tőle születni], és jöttem e világba [egyik helyről a másikra]: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.” (Jn.16:27-28) Jézus az Atyától született a világ kezdete előtt. Csak sokkal később jött a világba.
Jézus ezt mondta a farizeusoknak: „Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.” (Jn.8:42) Jézus így imádkozott Atyjához: „Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál: Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.” (Jn.17:7-8)
A tanítványok imádkoztak, hogy Isten tegyen csodát: „A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak [az eredeti szövegben a Fiad helyett Gyermeked áll], a Jézusnak neve által.” (Csel.4:30) Jézus Krisztus szó szerint Isten Fia. Nemcsak attól fogva neveztetik Isten Fiának, hogy Betlehemben megszületett.
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához, mert az én Atyám nagyobb nálamnál.” (Jn.14:28) A görög „μειζων” szó, amely itt „nagyobb”-ként lett fordítva, a Rm.9:12-ben „idősebb”-ként jelenik meg mind az angol, mind a német fordításban: „Az idősebb szolgál a fiatalabbnak.” A Károli-fordításban ez olvasható: „A nagyobbik szolgál a kisebbnek.” (Rm.9:12) A görög szó definíciója, amely „nagyobbik”-nak vagy „idősebb”-nek lett fordítva: „nagyobb, szó szerint vagy átvitt értelemben, különösen az életkort illetően!” (Strong görög szótár) Ez egy világos bizonyíték arra nézve, hogy az Atya idősebb a Fiúnál. Nem kell különösebben okosnak lennünk ahhoz, hogy kitaláljuk azt, amit minden gyermek megérthet. Kérdezd meg a gyermekedet: „Ki az idősebb? Te vagy én?” Biztos vagyok benne, hogy helyes választ fog adni neked.
Nem azt mondja a Biblia, hogy az Atya és a Fiú egyek?
Bizonyára egyek, de milyen értelemben? Ugyanaz a lény volnának?
Jézus így imádkozott Atyjához: „És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk.” Jézus azért imádkozott, hogy tanítványai ugyanúgy egyek legyenek, ahogyan Ő egy az Atyával. Bizonyosan nem egy tizenkét fejű tanítványra gondolt, ahogyan Ő sem egy „háromság-isten” része. Tizenkét tanítványra gondolt, akik ugyanúgy egyek a gondolkodásban, ahogyan a férfi egy test a feleségével. Bár sok kilométer választhatja el őket egymástól, mégis egy az akaratuk és a céljuk.
Hogyan értsük Ésa.9:6-t, ahol Isten Fia Atyának neveztetik?
Ez a vers nagyon érdekes és gyakran használják annak bizonyítására, hogy Krisztus az Atya a Szentháromságon belül. De ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a verset, akkor felismerjük, hogy semmiképpen nem tekinthető a Szentháromság bizonyítékának. „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa.9:6) Krisztus az Atya? Ha igen, akkor hogyan tud Fiú lenni? És ha, tegyük fel, mindkettő, akkor hogy jön ki a háromság, hiszen a háromság három személyből áll? Ez a vers nyilvánvalóan nem támogatja az ún. Szentháromság tanát.
Jézust e vers atyának nevezi. Kinek az atyja? Atyja azoknak a gyermekeknek, akiket az Atya néki adott. Jézusra utalva mondta Pál: „És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott.” (Zsid.2:13)
Krisztus az Ésa.9:6-ban az örökkévalóság atyjának neveztetik, és teljes joggal, hiszen (feltámadása óta) örökkévaló. Atyának neveztetik, de nem a saját atyja, hanem azoké a gyermekeké, akiket Isten adott neki.
Figyeljük meg, hogy a továbbiakban ez áll: „és hívják nevét: … erős Istennek”. Sokan használják fel e kijelentést annak bizonyítására, hogy Krisztus a mindenható Isten. Ez egy jó érv volna, ha a vers azt mondaná Jézusról, hogy Ő a mindenható Isten. Azonban ehelyett erős Istennek nevezi. Gyakran olvasunk erős férfiakról, de sohasem mindenható férfiakról. Teljesen helyénvaló Jézust „erős”-nek nevezni, mert valóban hatalmas. Ugyancsak helyes őt Istennek nevezni, mert maga a mindenható Isten nevezi Fiát a Zsid.1:8-9-ben Istennek. Ezért e kifejezések, mint örökkévalóság atyja, erős Isten joggal alkalmazhatók a Fiú esetében.
Mi a helyzet Jel.1:8-cal? Nem mindenhatónak nevezi ez a vers Krisztust?
„Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.” (Jel.1:8) A „Mindenható”-ként fordított szó görög megfelelője ebben a versben a „παντοκρατωρ”, amely a „πας” és „κρατος” görög szavak összetételéből adódik. A „πας” jelentése: „minden”, a „κρατος” jelentése pedig: „hatalom”. Jézus kijelentette: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt.28:18) Jézus azt állította, hogy „minden hatalom” néki adatott. Ezért most már valóban minden hatalom az Övé, és így a „Mindenható” cím is megilleti Őt. De ez nem jelenti azt, hogy Ő a Magasságos Isten, mivel éppen a Magasságos Isten az, aki felruházta őt „minden hatalommal”.
Krisztust sohasem úgy mutatja be, mint aki a „mindenható Isten”. Soha nem nevezi az „egyedül igaz Isten”-nek. Soha nem jellemzi úgy, mint „öreg korú”, vagy „végtelen korú”. Soha nem mutatja be úgy, mint „az Atya Istene”. Az Atya azonban a mi Urunk Jézus Krisztus Istene: „Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében.” (Ef.1:17)
A Biblia világos különbséget tesz a világegyetem mindenható Lénye és egyszülött Fia között!
Hány Isten létezik?
Pál kijelentette: „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és mi is őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa.” (I.Kor.8:6)
Most már bizonyára teljesen világos, hogy a Biblia tanúságtétele szöges ellentétben áll a „Szentháromság” tanával. A legtöbb egyház e dogma alapján azt tanítja, hogy három egyenjogú (minden szempontból egyenértékű), örökkévaló (egyazon korú), mindentudó és mindenható Isten létezik, de még sincs három Isten, hanem csak egy. Nem kell zseninek lenni annak belátáshoz, hogy ennek az elképzelésnek nincs semmi értelme. Ezért nevezik e tant védelmezői „misztériumnak” (titoknak) és hozzáfűzik, hogy ezt soha nem fogjuk teljesen megérteni. Sátán emberek sokaságát tévesztette meg e tan által, mivel el tudta érni, hogy ne járjanak utána. A béreabeliekhez kell hasonlítanunk, akikről Pál így írt: „Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.” (Csel.17:11)
A Biblia világosan bemutatja nekünk Isten és Fia, Jézus Krisztus jellemét és sok tulajdonságát. Mindazt, amit a Biblia kinyilatkoztat nekünk, alaposan meg kell és meg szabad vizsgálnunk. „Mert ami az Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Rm.1:20) Menthetetlenek vagyunk, ha elvetjük Isten Igéjének eme világos tanításait.
Ne engedjük meg magunknak, hogy azok közé tartozzunk, akik elvetik az ismereteket, mert a Biblia világosan és érthetően elmondja nekünk, hogy ha ezt tesszük, az Isten is elvet minket. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való, Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.” (Hós.4:6)
Az „egy isten három személyben” típusú elképzelés fölösleges és szükségtelen ellentmondásokkal terheli meg a megváltási tervet. A Szentháromság tanítása elleplezi és elhomályosítja előttünk azt a tényt, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Ez az elképzelés azt tanítja, hogy az Atya semmit nem veszíthetett azzal, amikor Fiát a világba küldte, mert e dogma szerint Jézus soha nem vétkezhetett. Ebből fakadóan semmi nem forgott kockán. És mivel Isten nem tud meghalni, ezért Jézus semmilyen körülmények között sem halhatott meg. De Jézus így szólt: „halott valék és íme élek”. (Jel.1:18) Ha Jézus mégsem halt meg, akkor hiábavaló a mi hitünk, hiszen feltámadni csak a halálból lehet. „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.” (I.Kor.15:17)
Isten annyira szeret minket, hogy egyszülött Fiát halálra adta, hogy ismét megbékélhessünk vele. „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Rm.8:32) Isten nagyon szeret minket.
Figyeljük meg az alábbi, nagyon érdekes idézetet, amely egy korábbi keresztény írótól származik: „Ha a Bibliát a Szentháromságról szóló tanításba vetett hittel olvassuk, akkor azt kellene hinnünk, hogy Isten önmagát küldte el a világba, maga halt meg, hogy önmagával megbékéltesse a világot, önmagát támasztotta fel a halálból, önmagához tért vissza a mennybe, önmagától kéri a mennyben, hogy megbékéltesse a világot, valamint ő az egyetlen közbenjáró az emberek és önmaga között… Azt is hinnünk kell továbbá, hogy Isten a Getsemáné-kertben önmagához imádkozott, hogy hogy ha lehetséges, önmagától vegye el a poharat, és ezer más efféle abszurditást.” (J. N. Loughborough, Review & Herald, 18. köt., 184. old., 1861. november 5.)
Sok nehezen érthető dolog van a Bibliában, de bizonyosak lehetünk benne, hogy Isten soha nem követeli tőlünk, hogy lehetetlenségekben higgyünk. Azok, akik ragaszkodnak a Szentháromság tanításához, éppúgy egy másik istent imádnak, mint Baál papjai. Amennyiben ezt teszik, akaratlanul is vétenek a Tízparancsolat első parancsa ellen!
Mi a helyzet az I.Jn.5:7-tel?
„Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek (a mennyben, az Atya, az Íge és a Szentlélek: és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön) a Lélek, a víz és a vér: és ez a három is egy.” (I.Jn.5:7-8) Érdekes, a Bibliában egyedülálló történet rejlik e vers mögött. A vers zárójelbe tett része eredetileg nem volt a Biblia része. E tény olyan általánosan ismert volt korábban, hogy a legtöbb újabb fordításból el is hagyták. Dr. Clarke szerint: „113 kézirat közül 112-ből hiányzik ez a szakasz. Egyetlen X. század előtti kéziratban sem szerepel. Először a lateráni, 1215. évi zsinat görög fordításában jelenik meg.” (Kommentár az I.Jn.5-höz, valamint megjegyzések a fejezet végéhez) „Ma általánosan ismert, hogy ez a szakasz, az ún. Comma Johanneum, eredetileg egy széljegyzet volt, amely egy korai időpontban a régi latin fordításba és a Vulgatába is belekerült, a görög szövegben azonban csak a XV-XVI. században jelent meg.” (Egy katolikus kommentár a Szentíráshoz, Thomas Nelson és fiai, 1951, 1186. old.)
Isten mérhetetlen szeretete
Isten nagyon szeret minket. A lehető legmeghatóbb módon tárta fel előttünk szeretetét, amikor egyszülött Fiát odaadta. Fia volt a legértékesebb számára az egész univerzumban, és mégis készségesen odaadta értünk. Ez aztán a csodálatos szeretet! „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Rm.8:32)
Isten azt szeretné, ha teljes szívünkből szeretnénk Őt. Tény, hogy Istent csak olyan mértékben tudjuk viszontszeretni, amilyen mértékben már megtapasztaltuk az Ő szeretetét. „Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket!” (I.Jn.4:19) Isten szeretete áldozatkészségében nyilatkozott meg számunkra, abban, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Az Isten szeretetéről alkotott felfogásunk attól függ, hogy mennyire becsüljük ajándékát, amelyet feláldozott értünk. Ha Isten csupán egy állatot áldozott volna fel megmentésünk érdekében, talán szeretetteljesnek és kedvesnek találnánk, de csak nagyon korlátozott mértékben, merthogy áldozatkészsége csupán egy állatra korlátozódott.
Minél értékesebb az a dolog, amit Isten feláldozott értünk, annál többre becsüljük szeretetét, amellyel szeret minket, és annál jobban képesek vagyunk viszontszeretni őt. Ha Isten kevesebbet adott volna értünk, mint szeretett Fiát, akkor szeretetéről alkotott felfogásunk korlátozott volna, miként iránta érzett szeretetünk is. Sátán az Éden óta próbálja az embert meggyőzni arról, hogy Isten egyáltalán nem olyan szeretetteljes és jóságos, mint ahogy ő mondja. Sátán tudja: Ha az embereket elhitetheti, hogy Isten a valóságban nem egyszülöttjét áldozta fel, akkor nyilvánvalóan nem fogják Őt eléggé viszontszeretni és értékelni.
Sátán már régen elhatározta, hogy meggyőzi az embereket arról, hogy Jézus Krisztus nem szó szerint Isten Fia, hogy azt higgyék, Istennek nincs is Fia, akit odaadhatott volna. Sátán tudja, hogy az embereket ellenőrzése alatt tarthatja, ha e kérdésben meg tudja őket győzni.
János így szólt: „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia?!” (I.Jn.5:5) Barátaim, tanulmányozzuk alaposan az Isten Fiára vonatkozó kijelentéseket, hogy semmiféle tant ne fogadjunk el, amely nem a Biblia szerint való. Pál attól tartott, hogy a keresztényeket félrevezetik majd, hogy hamis Jézust fogadjanak el, aki nem az Isten Fia. „Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, aki jő, mást prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.” (I.Kor.22:3-4)
Pál óva int minket attól, hogy más Krisztust és más evangéliumot fogadjunk el, mert tudta, hogy sok csaló jön majd, hogy meggyőzzenek egy másik Jézus elfogadásáról. Barátaim, Pál apostol félelmei beteljesedtek a Szentháromságról szóló tanítás által! Ez a dogma azt tanítja, hogy az Isten Fia nem valóságosan Isten Fia, hanem csak Isten Fiának szerepét játssza és úgy viselkedik, mintha Isten Fia volna. Ez a tan tagadja az Atya-Fiú kapcsolatot, melynek helyes megértésétől örök életünk függhet. „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (I.Jn.2:22)
Az egész világegyetem történetében nem volt nagyobb megnyilatkozása Isten szeretetének, mint amikor egyszülött Fiát az elveszett bűnösök világáért feláldozta. „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (I.Jn.5:9-10)
Imádkozom, hogy Isten megáldjon eme csodálatos igazságok további tanulmányozása során. „Mindent megvizsgáljatok, ami jó, megtartsátok!” (I.Thess.5:21)
Lynnford Beachy