Egyéb írók
E. Everts testvér ezt írja nekünk Round Grove-ból, Whiteside Co., Ill.: – “Találkoztunk némelyekkel, akik nyitott füllel hallgatták és elfogadták az általunk hirdetett igazságot, és vagy egy fél tucat ember el is tökélte magát, hogy megtart minden parancsolatot. Várakozásainkon felüli mértékben találtunk olyanokra, akik várják az Úr eljövetelét, és olyanokra is, akik örömmel tartják a szombatot; de ó, mily torz ábrázatuk az olyan tévedések miatt, mint a “lélek-ország,” az öntudatuknál lévő, élő holtak, és a “Három-egy Isten.” Felfoghatatlan, hogy egyesek megpróbálják felfogni, hogyan lehetnek a holtak élők; és hogyan lehet az Atya és a Fiú egy személy!1
Meghalt-e Krisztus? Mindenki elismeri, hogy a teste meghalt, a Szentírás pedig határozottan állítja, hogy a “lelke” volt az “áldozat,” – hogy “életét halálra adta” -, hogy “felette igen szomorú” volt lelke “mind halálig” -, és hogy “lelke nem hagyatott a sírban.” Saját szavai alapján nyilvánvaló, hogy ugyanaz a Jézus támadt fel a halálból, mint aki meghalt. Feltámadása után ezt mondta tanítványainak: “Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy ÉN MAGAM vagyok.” (Lk 24:39). Ez a szó, hogy magam, igen jelentőségteljes és érdekes. Világosan és fellebbezhetetlenül azonosítja a feltámadás utáni Jézust a keresztre feszítés előtti Jézussal: egy és ugyanazon személyről van szó, rólam, magamról, azzal az egyetlen különbséggel, hogy halála előtt halandó volt, halála után viszont halhatatlan: “soha meg nem hal,” hanem “él örökké.”2
A vasárnap Istene
Hadd tegyünk most közzé néhány kijelentést, amely rávilágít az óriási kontrasztra, amely fennáll a Biblia Istene között, aki a szombat-ünneplésben nyilatkozik meg, valamint a sötétség istene között, aki a vasárnap-ünneplésben fejeződik ki. “Kérdés: Hol van Isten? Válasz: Isten mindenütt ott van. K: Lát és tud-e Isten minden dolgot? V: Igen, ő mindent tud és lát. K: Van-e Istennek alakja? V: Nem; Istennek nincs alakja, ő egészen Lélek. K: Van-e több egy Istennél? V: Nem; csak egy Isten létezik. K: Van-e egytől több személy is az Istenben? V: Igen; Istenben három személy van. K: Melyek ezek? V: Az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten. K: Akkor nem három Isten van? V: Nem; az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind egy és ugyanaz az Isten.” (Katolikus katekizmus, rövidítette: John Dubois tiszteletes, New York püspöke, 5. old.)
A metodista vallás első cikkelye: “Csak egyetlen élő és igaz Isten van, aki örökkévaló, akinek nincs alakja és formája; hatalma, bölcsessége és jósága végtelen: ő mindenek alkotója és megtartója, láthatóké és láthatatlanoké. Ezen Istenség egységében három egylényegű személy létezik, akik egyek hatalomban és örökkévalóságban: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.” (8. old.)
Ez a cikkely a katolikus tannal együtt azt tanítja, hogy három egylényegű személy, akik egyek hatalomban és örökkévalóságban, végeredményben mégiscsak egyetlen élő és igaz Istent alkotnak, aki örökkévaló, és akinek nincs alakja és formája. De mindebből nem derül ki, mi lett Jézus testével, hiszen neki mennybemenetelekor volt teste, éspedig ahhoz az Istenhez ment, aki állítólag “mindenütt ott van” és mégsincs sehol.
“Istenhez, Atyához, Istenhez, Fiához, Istenhez, Lélekhez, az egyben-háromhoz.” (Doxológia).
És ismét.
“Melegít a napban, felüdít a szélben, Ragyog a csillagban, virágzik a réten. Él minden életben, kiterjed végtelen, Meg nem oszlik soha, munkál szüntelen.” (Pope).
Ezek a gondolatok összhangban vannak a pogány filozófusokéval. Egyikük így szól: “A víz volt a lételeme mindennek, és Isten volt az a bölcsesség, aki által minden előállott a vízből.” Egy másik ezt mondja: “Hogy Isten a levegő, mivel termékeny, hatalmas és végtelen,” stb. És egy harmadik: “Hogy Isten egy lélek, mely a természet minden formájában megbújik,” stb. Megint mások úgy vélik, hogy Isten pusztán Lélek. Végül pedig: “Hogy Isten egy örökkévaló szubsztancia.”
Ezeket a kivonatokat Rollin történelméből vettük, 2. köt. 597-598. old., Harpers kiadó. Bizalmatlanságra kellene intsen minket az a tény, hogy a vasárnap istene ugyanabból a forrásból származott, mint a vasárnap-ünneplés. “A vasárnap [angolul: a Nap napja – a ford.] elnevezést a pogányok ragasztották a hét első napjára, mivel ezen a napon imádták a Napot.” (Egységes bibliai szótár). A Római Katolikus Egyház később ezt alakította át jelenlegi formájára, és ezt tanítják mai napig is szerte a világon.3
Pogányok és ortodox keresztények
Egyszer egy író elhatározta, hogy megoszt a barátaival néhány gondolatot, melyek némi fogalmat adnak nekik arról, milyen nehézségekbe és próbákba ütköznek a misszionáriusok, amikor a pogányokat a kereszténység “evangelikál” tanaira próbálják okítani. Elmondta, hogy egyik alkalommal, amikor épp komolyan munkálkodott annak érdekében, hogy elfogadtassa a Szentháromság és a helyettes áldozat magasztos tanát egy jóindulatú hallgatósággal, akik egy lugasban gyűltek egybe, az egyik vezető előlépett, és szembeszállt vele:
Hindu: Azt mondod, hogy Jézus Krisztus Isten volt?
Misszionárius: Igen.
H: Nocsak, és Jézus Krisztus meghalt?
M: Igen.
H: Akkor Jézus Krisztus nem lehet Isten; mert Isten soha nem halt meg.
Ekkor – mondja a misszionárius – elmagyaráztam neki Krisztus testtélételének titkát, kettős természetét, és hogy Isten felvette magára az ember természetét azáltal, hogy egy asszonytól született, és hogy ez a természet szenvedett és halt meg – mire a párbeszéd így folytatódott:
H: Tehát azt mondod, hogy Jézus Krisztus asszonytól született?
M: Igen.
H: Akkor Jézus Krisztus nem lehet Isten, mert Isten soha nem született asszonytól.
M: Ez egyáltalán nem következik, hiszen a ti isteneitek közül is sokan születtek asszonytól, és egyesek közülük meg is haltak.
Ezután – mondja a misszionárius a már említett levelében – mindnyájan hangosan visítozni kezdtek, így: Ez nem tud semmit! Ez nem tud semmit!
És való igaz, hogy a levél maga is elárulja a tényt, hogy a misszionárius tényleg “nem tudott semmit.” A hinduknak általában elég jó érzékük van vallási ügyekhez, és elég hamar rájöttek, hogy ez az ember tudatlan mitológiájukat illetően. Ők ugyanis hisznek egy önmagában létező, mindenek felett álló, változhatatlan istenségben, aki kisebb istenségeket rendel a különböző földi ügyek intézésére. Ezek az alsóbbrendű istenségek azok, akik a mitológiai írásaik szerint asszonytól vagy más módon születtek, és akik átmentek egy halálnak nevezett változáson, vagy valami hasonlón. Amikor azonban a misszionárius az ő Istenéről beszélt, azt úgy értelmezték, hogy az a mindenek felett álló Isten. És így is volt. És természetesen ilyen háttéren az ő asszonytól született és meghalt Istene elleni érv erejének megtörésére felhozott védekezés, mellyel a meséikben szereplő alárendelt istenségekre utalt, vagy nagy esztelenség volt, vagy egy megátalkodott kifogás. Az indiaiaknak igazuk volt, mikor így visítoztak: Ez nem tud semmit! Ez nem tud semmit!4
Ami a halhatatlanságot illeti, én sosem hittem, hogy már ebben az életben is a miénk lenne. Metodista szülők neveltek, de sosem hittem a hitvallásokban, és a Szentháromság tanában sem. Mikor eljöttem New York államból, húsz éves voltam. Ohioba mentem, ahol két-három évvel később csatlakoztam a Huron Keresztény Konferenciához, és ezután kirendelt lelkészként szolgáltam Ohioban hat évig. Idén ősszel van két éve, hogy ide jöttem.5
Egy helyes tanrendszer fontossága
[Szokatlannak tűnhet, de a következő cikket egy vasárnap-ünneplő írótól fogjuk idézni, aki hisz a lélek halhatatlanságában, a csecsemő-keresztségben, a Szentháromságban, a halálkor történő jutalmazásban, stb. Hogy is lehet még védeni ezeket az alább felsorolt világos érvekkel szemben?]6
Ha azt mondják, hogy az Atya és a Fiú Lelke, valamint a Szent Szellem mind egy Lélek, ezzel mindnyájan egyetértünk. De ha azt mondják, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem három személy egy személyben, továbbá hogy ez a három egy Istent képez, akinek nincs alakja és formája; ez már egy olyan képtelen elmélet, amivel nem tudunk egyetérteni.
Krisztus és az Atya egysége bárki számára egyértelművé válhat, ha vet egy pillantást Jn 17:22-re: “Hogy (akik hisznek) egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk.” Ki hiszi vajon, hogy Krisztus azért imádkozott, hogy tanítványaiból egy tanítvány legyen? Ez azonban nem kevésbé képtelen ötlet, mint az, amit egyesek tanítanak, miszerint Krisztus és az Atya egy személy.
Hogyan lehet összeegyeztetni Mt 3:16, 17-et azzal a tannal, hogy három örök Isten van, akik valójában egy Istent alkotnak? Jézus megkeresztelkedett, Isten Lelke galamb formájában leszállt, és az Atya hangja hallatszott a mennyből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, stb. Az Atya a mennyben, a Fiú a földön, az Isten Lelke pedig az egyiktől leszáll a másikhoz. Hogyan gondolhatja akár egy pillanatig is valaki, hogy ez a három egy személy, alak és forma nélkül, hacsaknem kiskorától fogva betanították erre? “A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal,” stb. (Mt 28:18; ApCsel 10:38). Az első személy fogja a harmadik személyt, és felkeni a második személyt egy olyan személlyel, aki mindeközben egy és ugyanaz a lény, mint ő maga.
Hogy három egy, az egy meg három,
Mondhatják bár, mégsem látom;
Sok tanult bölcs szólja fennen:
Hárman egyek az Istenben.
Az Atya lehet Fiú akár,
Mert kettő is egy ugyebár;
A Fiú is ugyanúgy Atya hát,
Mégis: egyik sem változik át.
Óh igen, és az áldott Lélek nem más,
Mint Atya, Fiú, Szentháromság;
Ezt vallja sok keresztény nép:
Ki igaz ortodox, az a szép,
S bár ellenkezik minden ésszel,
Hidd, vagy illesd nevetséggel.7
Jézus ezt kérdezte a zsidóktól: “Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?” (Mt 15:3). Ha ugyanis a negyedik parancsolat megváltozott vagy eltöröltetett, akkor ez nyomot kellett volna hagyjon az Újszövetségben; és ha így van, akkor ez fellelhető. De hiába is keressük, mert csak találgatások vannak rá, és hogyan lehet megbízni egy olyan találgatásban, ami ellene mond Isten határozott parancsának és hiábavalóvá teszi azt? Egyesek azt állítják, hogy a napot Konstantinusz változtatta meg; de olvassuk csak el a következő vallomást a Douay katekizmusból, 143. old.:
“Kérdés: Micsoda a vasárnap, avagy az Úr napja általánosságban?
Válasz: Ezt a napot az apostolok a legszentebb Szentháromság számára különítették el, az arra való emlékezés céljából, hogy Krisztus, a mi Urunk vasárnap támadt fel a halálból, vasárnap küldte le a szent Szellemet, stb…; és ezért nevezzük azt az Úr napjának. Vasárnapnak is nevezik a római gyülekezet nyomán, amely a Dies Solis-t, a Nap napját szentnek tartotta.”8
Első ízben itt találkozunk a történelem lapjain a lélek halhatatlanságának tanával. Miután félretették az igazság hírnöke, Noé tanítását, ez volt az első példa, hogy embert kezdtek el istenként tisztelni. Eddig a pontig követhető vissza ez a mérgezett tanítás, ami betöltötte az egyházat. A lélek halhatatlansága – a lélekvándorlás – az isteni hármas – az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; valamint hogy a szent emberek lelkei visszatérnek, és az emberekben lakoznak az aranykorszak idején, a világ megtéréséért munkálkodva. Ez A-tól Z-ig mind pogányság.9
A protestánsokat nem a Szentírás vezérli
“Kérdés: Van más bizonyítékod is arra nézve, hogy nem a Szentírás vezérli őket? Válasz: Igen; oly sok, hogy e szerény terjedelmű műben csak egy kis kóstolót adhatunk közre. Elvetnek sok olyat, ami világosan le van fektetve a Szentírásban, és ehelyett vallanak sok olyat, amit sehol sem lelni az isteni kinyilatkoztatásban.
K: Tudsz példát mondani mindkettőre? V: Ha a Szentírás lenne az egyetlen mércéjük, akkor Krisztus parancsára való tekintettel meg kellene mosniuk egymás lábait (Jn 13); – vasárnap helyett szombatot kellene tartaniuk a parancsolat szerint: “Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt;” mert a Szentírás nem változtatta meg és nem törölte el ezt a parancsolatot.
K: Van más módja is annak, hogy bizonyítsd, az Egyháznak hatalma van ünnepnapokat előírni? V: Ha nem lenne erre hatalma, nem tehette volna meg azt, amiben minden modern teológus egyetért vele; – nem cserélhette volna fel a szombat, a hetedik nap ünneplését a vasárnap, az első nap ünneplésével, mivel ez a változtatás nem a Szentírás tekintélyén nyugszik.
K: Vannak más létfontosságú igazságok is, melyek tanításában az Egyház nem a Szentírásra támaszkodik? V: A Szentháromság tana, melynek ismerete elengedhetetlen az üdvösséghez, nincs részletesen és egyértelműen kifejtve a Szentírásban, legalábbis ha ragaszkodunk a protestánsok saját értelmezési elveihez.10
A doktor ezek után a Szentháromság tanát veszi nagyító alá, és őszintén beismeri, hogy ez egy “hit” [hiszékenység], és “nem megértés által” “elfogadható tan.” A doktor egészen bizonyos abban, hogy mi tévedünk és neki van igaza, de nem fejti ki bizonyítékait. Ami engem illet, nem fogok leállni találgatni, hanem inkább magától Istentől tudakozódom, mit mond “saját létezésnek módjáról.”11
Daniel Baker testvér, Tioga Co.-ról, Pa. írja: “Minthogy tizenhat éve küzdök a Szentháromság tana és minden más szektás tudomány ellen, nyolc éve a lélek halhatatlanságának tana ellen, és három éve a hetedik napi szombat mellett, igazán felemelő volt számomra, mikor ebben az újságban is az általam vallott, Szentírással alátámasztott nézetekre bukkanhattam. Ezért mellékelve küldök,” stb.12
Butler katekizmusa a bizonyíték
Nem túl régen, egy pápistával folytatott beszélgetésen elhangzott egy állítás arra nézve, hogyan lehet pontosan meghatározni a lélek szó jelentését, és a halál, illetve az ítélet utáni állapotát. Ezek a nézetek nem tértek el lényegileg korunk népszerű teológiájától. Mindezek igazolására hozzátette: “És ha elolvasod Butler katekizmusát, ott is ezt találod.” Megjegyeztem, hogy a Biblia nem támogatja az efféle elméleteket. “Tudom,” – mondta – “a Szentháromságot sem lehet a Bibliából igazolni.”
Idáig tehát van egy hitvallásunk a Római Egyháztól, melyet a képviselője semmilyen szentírási bizonyítékkal nem kívánt alátámasztani. De Róma hívei nem is tartják a Bibliát a hit elégséges mércéjének. Ellenkezőleg: “A Biblia nem tartalmaz mindent, ami szükséges az üdvösséghez, és ebből következik, hogy nem is lehet a hit elégséges mércéje.” – Biztos út.13
Lábjegyzetek
1. 1856. március 20., Review & Herald, 7. köt. 25. szám, 199. old.
2. 1854. július 4., Review & Herald, 5. köt., 22. szám, 169. old.
3. Frisbie, J. B., 1854. március 7., Review & Herald
4. 1858. augusztus 19., Review & Herald, 12. köt., 14. szám, 106-107. old.
5. Rockwood testvér, 1857. október 29., Review & Herald, 10. köt., 26. szám, 207. old., 10. bek.
6. Szerkesztői megjegyzés, 1862. október 7., Review & Herald, 20. köt., 150. old., 4. bek.
7. Frisbie, J. B., 1857. március 12., Review & Herald, 9. köt. 19. szám, 146. old., 20-25. bek.
8. 1858. augusztus 19., Review & Herald, 13. köt., 30. old.
9. Green, Mark E., 1857. január 29., Review & Herald, 9. köt. 13. szám, 98. old.
10. 1859. február 24., Review & Herald, 13. köt. 107. old., 11-14. bek.
11. Whitney, S. B., 1862. március 4., Review & Herald, 19. köt., 110. old., 7. bek.
12. 1856. március 13., Review & Herald, 7. köt., 24. szám, 190. old., 37. bek.
13. Seaman, E. R., 1854. augusztus 15., Review & Herald, 6. köt., 1. szám, 4. old., 27, 28. bek.