“Ha olyan emberek jönnek közénk, akik akár csak egy cöveket vagy egy támpillért is el akarnak mozdítani abból az alapzatból, melyet Isten az Ő Szent Lelke által erősített meg, szólaljanak fel bátran művünk idősödő úttörői, és hadd szóljanak a holtak is azáltal, hogy cikkeik újra kinyomtatásra kerülnek folyóiratainkban. Gyűjtsük össze az isteni világosság sugarait, amit Isten népének adott, ahogy lépésről lépésre vezette őket az igazság ösvényén. Ez az igazság ki fogja állni az idő próbáját.” (62. kézirat, 1905, 6.old. “Figyelmeztetés hamis elméletek ellen,” 1905. május 24. – Kéziratok I, 1905, 55. old.)

“Némelyek még mindig életben vannak azok közül, akik részt vettek ezen igazság megalapozásában. Isten kegyelmesen megőrizte életüket, hogy – János apostolhoz hasonlóan – életük végéhez közeledve újra és újra elmondhassák azt a tapasztalatot, amelyen keresztülmentek. Elhunyt zászlóvivőinknek pedig újra szólniuk kell munkáik újranyomtatása által. Utasítást kaptam arra, hogy ilyen módon kell hangjukat hallatni. Bizonyságot kell tenniük afelől, hogy mi a jelen kor számára hirdetendő igazság.

Nem szabad elfogadnunk az olyan emberek beszédét, akik hitünk különleges pontjaival ellentétes üzenetet hirdetnek. Sok Igét összegyűjtenek és felhalmozzák azokat bizonygatott elméleteik alátámasztására. Ezt újra és újra megtették az elmúlt ötven évben. És bár az Írások Isten becses szavát képezik, óriási tévedéshez vezet, ha helytelen alkalmazásuk által akár csak egyetlen támpillér is elmozdul az Isten által az elmúlt ötven évben fenntartott alapzatból. Aki így alkalmazza az Igét, az nem ismeri a Szent Lélek csodálatos bizonyságtételét, mely erővel és hatalommal hatotta át az Isten népéhez érkező eddigi üzeneteket.” (Tanácsok íróknak és szerkesztőknek, 1905, 32. old.)

“Egy dolog bizonyosan meg fog valósulni hamar, – a nagy hitehagyás, amely most fejlődik és növekszik és erősödik, egészen addig, amíg az Úr hangos kiáltással le nem száll a mennyből. Felekezeti hitünk eredeti alapelveihez kell ragaszkodnunk, és határozottan léptekkel kell növekednünk a hitben. Végig meg kell őriznünk a hitet, amelyet Isten Szent Lelke alapozott meg tapasztalatunk korai eseményeitől kezdve egészen korunkig. …

Az elmúlt ötven évben hitünk alapelveinek egyetlen jótája sem homályosodott el; ugyanolyan bizonyosak, mint mikor 1844-ben, az idő elmúltával hatalmas és csodálatos bizonyságok kíséretében elnyertük őket. … Nincs szó, amit megváltoztattunk vagy visszavontunk volna. Amelyről a Szent Lélek is bizonyságot tett a nagy csalódás után, az idő elmúltával, az az igazság szilárd alapzata. Az igazság oszlopai megnyilatkoztak előttünk, és mi elfogadtuk ezeket az alapelveket, hogy azzá tegyenek bennünket, amik vagyunk – hetednapi adventistákká, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.” (Különleges bizonyságtételek, B sorozat, 1905. december 4., 57, 58. old.)

“Soraink között sokan vannak, akik nem értékelik kellőképpen, hitünk milyen szilárd alapokra lett helyezve. Férjem, Bates vén, Pierce apó, [Hiram] Edson vén, és más értelmes, nemes és igaz emberek, akik közöttünk voltak, az 1844-es idő elmúltával rejtett kincsként keresték az igazságot. Találkoztunk a testvérekkel, és buzgó imádsággal kutattuk az Írásokat. Sokszor késő éjszakáig együtt maradtunk, sőt, olykor egész éjszaka világosságért imádkoztunk, és az Igét kutattuk. Ezek a testvérek újra és újra összeültek a Biblia tanulmányozására, hogy megértsék a jelentését, és felkészüljenek, hogy hatalommal taníthassák azt. Amikor eljutottak a tanulmányozásban arra a pontra, hogy ezt mondták: ‘Nem tehetünk többet,’ olyankor Isten Lelke szállt reám. Elragadtattam látomásban, és az éppen tanulmányozott igeszakaszokról világos magyarázatot kaptam, továbbá arra vonatkozó utasításokat is, hogyan munkálkodjunk és tanítsunk hatékonyan. Így nyertünk világosságot, mely segített a Krisztusra, küldetésére és papságára vonatkozó írások megértésében. Az igazság láncolata nyilatkozott meg előttem attól az időtől fogva egészen addig, míg belépünk Isten városába, én pedig másokkal is megosztottam az Úrtól kapott tanítást. …

Miféle befolyás az, amely történelmünknek ezen szakaszában arra vezet embereket, hogy alattomosan és erélyesen törekedjenek hitünk alapzatának lerontására? Ezt az alapzatot munkánk kezdetén imádságos igekutatás és mennyei kijelentés által fektettünk le. Ezen építkeztünk az elmúlt ötven évben.” (Szemelvények I, 206, 207. old.)